|
|
|
| Előadó: | Az Operaház fantomja (Musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | Keressük! |
[Fantom (Don Juan)]
Túl késő, hogy vissza lépj,
A játszma eldőlt,
És régen távol jár a józanság.
Túl késő, hogy visszatérj,
Megszűnik minden, mi fontos volt,
S helyébe lép a vágy!
Vérünk vad száguldásba kezd,
És minden perc mámort ígér.
Eltölt egy forró, édes érzés.
Túl késő, hogy visszanézz,
Hiába minden,
A kettőnk sorsa úgyis rég eldőlt!
Hogy visszafordulj, túl késő!
[Christine]
Itt volnánk hát!
A szavak ideje most lejárt,
Többet mond minden szónál,
Ha rámnézel némán,
Némán...
Eljött végre az a perc,
Mire szívünk várt,
Mit a képzelet sejteni engedett,
Egymásba olvadó két forró test.
Hát most itt vagyok veled,
És nincs vissza út!
Ez már döntés. Kész döntés
Túl a végső fordulón,
A szégyen elszáll
És pusztító vad
Szenvedély tör ránk!
Túl azon, mi rossz, s mi jó
Csak az a kérdés,
Hogy meddig tart míg
Fellobban a láng?
Hol harsan fel a hívó jel?
Mikor lesz teljessé a tűz,
Mely egymás karjaiba űz majd?
[Fantom és Christine (duett)]
Túl késő, hogy visszanézz
Átkelsz a hídon,
S az lángol már!
A mélység szédítő!
Hogy vissza fordulj, túl késő!
/Zene (tánc)/
[Fantom (Raoul által énekelt Csak ennyit kérek... c. szám alapján)]
Válassz társadnak míg élsz, s míg élek!
Kérlek, ments meg,
Úgy fáj a magány!
Szólíts kedvesednek most, és mindig!
Ezután már mindig légy enyém!
Christine, csak ennyit kérek...
(Christine leveszi Fantom maszkját)
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
