|
|
|
| Előadó: | Eccentrics |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Próbáltam adni, próbáltam figyelmes lenni
Próbáltam sokszor más helyett a tűzbe menni
Megkíséreltem figyelmes szóval barátot bíztatni
Kenyeret adni, pénzt, jó indulattal bízni
Régen tetszettek a tájak, mikor fényképeztem őket
Drága pénzért hívtam elő őket, csodálatosak voltak
Jártam kirándulni és friss levegőt beszívtam
Úgy gondoltam, hogy jobb és szebb, mint ez a város
Ajándékot csináltam, szerettem a meglepetést
Örültem, hogyha más örült, sosem volt ez nekem kérdés
Bár pénzből nem volt soha sok, de mindig maradt arra,
Hogy ne csak magamra költsek, hanem másra is
A titkaim megosztottam, bíztam bizalommal (/ban?)
Mágiát feltételeztem egy korhadt fadarabban
Ha nekem fáj, embertársaim is hasonlóan érzik
Elhittem, nem csak unott fejjel nézik,
De rá kellett már jönnöm végre, ha még csak oly lassan is,
Nem egyenes a legrövidebb út, ahhoz, hogy én is hassak is
Ha kitárom lelkem, hívásra mosollyal fordulok,
Az első leszek, ki nyomban kihull.
Megszül minket a vágy, létrehoz minket egy férfi és nő,
De a világ mindig csak előttünk jár, tanítva nekünk gecivé lenni
(Abból?) lesz a világ, de csak ha savval locsolod őt
Mert a világ úgyis előttünk jár, tanítva nekünk gecivé lenni
Paplanom tüskés, éjjel edzem már a testem
Korbáccsal csapom hátam, ne érezzek semmi kínt
A házam körbepántolom, a redőnyeim lezárom
(A?) hollywood-i sztárként szállok el
Ha van, ki kérdezősködik, kedélyesen kigúnyolom
Beleköpök egy teába, azzal szívélyesen látom
Kétszínűen megdicsérem olcsó sziluettjét
Később röhögve mesélem, hogy mekkora kretén
Egy céget alapítok s felveszek majd mindenkit
Pozíciókat osztok, cserébe nem kapnak semmit
Fizetésnapon nyomtalanul hirtelen lelépek
A hangosbemondón köszönöm meg a lehetőséget
Vagy szociális munkásként hajléktalant verek
Szülészeti osztályon adok-veszek gyerekeket
Rendőrség kötelékében gumibottal torolok
Bírói székben kisebbségi vádlottakat zsarolok
Elrabolok egy kamaszlányt, fészerembe zárom
Addig kínzom, míg kutyaként nyöszörögni nem hallom
És szlogeneket gyártok, mikor nagy a befolyásom,
Hogy: "Éld az életed!" "Carpe diem!"
Megszül minket a vágy, létrehoz minket egy férfi és nő,
De a világ mindig csak előttünk jár, tanítva nekünk gecivé lenni
(Abból?) lesz a világ, de csak ha savval locsolod őt
Mert a világ úgyis előttünk jár, tanítva nekünk gecivé lenni
Nekem (?) csatornám majd behálózza a világot
A TV-adás vezére majd kizárólag én leszek
Az emberek (le?)láncolva ülnek képernyőkhöz kötve
A diktátorok életét mesékben mondom el
Óriásplakátokról, poszterekről lemosolygok
Arcképemmel díszített ruhákkal teli boltok nyithatnak csak ki
Katonás ellenőrzés alatt minden csecsemő a homlokára bélyegeket (kap?)
Nyomorékot klónozok és nem lesz vetélytársam
Tápszert kap mindenki, nekem lesz csak ínyenctálam
Gazellákra vadászok egy ötméteres ketrecben
És trófeáim csodálhatják a lekötözött nézők
Sírdogálva nyöszörgik, hogy miért vagyok ily' szemét
Megmondom: egy közömbös médium vagyok csupán,
Ki hagyja magán megtestesülni a világnak szennyét
És annyit kér, hogy szeressék
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
