|
|
|
|
|
| Előadó: | Eccentrics |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A fényképem a fényképedet csókolja,
Lehetetlen szerelmünk egy odatévedt pók szövi,
Életem kocka, de gúla vagyok benne,
Megfordulásomat a térfogat ellehetetlenítette,
Tudom, hogy te is hajszárítóddal fürdesz,
Az áram felejtést provokál emlékeink sírján,
Szobor vagyok ágyam négylábú talapzatán,
Mi szilárdan álló kontinens a világóceánban,
Hol kegytárgyakkal, kibiztosított fegyverekkel,
Hajótöröttek hajszálnyi deszkájukon úsznak,
De én, magzatvízből tutajommal jöttem,
Fényjelzéseket adtam le sok csukott szemhéj felé,
De átaludtak, úgy mindent, mint a medve,
Tudom nemcsak negyven százalék az életből az álom,
De miért van, hogy halott kacsák gágogását hallom?
Kik a párnám tollaiért nekem életüket adták,
Altruisták! Ők tudták miért születtek!
Nem hiszem, hogy céljuk közt az élet ott lett volna...
Ha lehunyom szemem, meglátom a tested,
És nem érhetek hozzád, mert átvállaltam leprád,
Pantomimmal súgni akartam még valamit,
De szavam közben amputáltak rosszakaró erők,
Ahogy asztalát a láb vevőantennáját rádió,
Zebráját a csík: lényegemet vesztettem,
De érted kiállhatok az argentínok ellen,
És beküszködöm féllábal a vb döntő gólját,
Hogy nyerjenek, és hogy érjek hozzá labdához,
A kedvencedért izgulván a cipőjévé válok,
De mint tolakodást, ha úgylátod e dolgot,
Akkor a legszebb pillanatban is majd elleszek egy polcon,
De ha nap süt rád és blúzod mellett vállad ég,
Én ott lennék egy észrevétlen, rádsimuló váladék,
De te kinyomsz, mint egy túlérett nagypattanást,
A tükörre placcsanok, látod akkor is csak engem látsz.
Hát bocs! Tehát mégsem illünk össze,
Kérdezd meg az Istent, életünk miért így kötözte...
Hosszú idő után újra összeállt Diaz és Mentha: megjelent a Méreg, a duó friss dala, amely a 2010-es években megismert közös munkák (Nélküled, A part) után új fejezetet nyit a történetükben.
A Méreg az elmúlt évek megpróbáltatásaira, belső vívódásaira reflektál: ugyanakkor nem csak a veszteségekről szól, hanem arról az állapotról, amikor az ember azt érzi, hogy nincs a jó úton, de ezt még magának sem meri bevallani. A belső én ilyenkor szinte ordít, hogy valami nem oké, de ezt sokszor nem halljuk meg - a refrén is erre a felismerésre reflektál.
„Sokszor vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senki nem ért meg minket, pedig jó lenne, ha valaki mélyre látna és meglátná, mi a bajunk. Közben ezeknek a dolgoknak a nagy részét végül magunkban kell helyretennünk”
- meséli a dalról Diaz. A Méreg hangulatában melankolikus és mély, ugyanakkor fontos volt, hogy reményt is adjon: „Szerettem volna, ha azt éreznék az emberek, hogy nincsenek egyedül.”
A zene és a szöveg megírásán túl a videoklip is teljes egészében self made módon készült. A Kanári-szigeteken, Tenerifén forgatott anyagról Mentha így mesélt: „Ez egy régi történet köztünk Diazzal, mindig ott volt a levegőben, hogy egyszer újra csinálunk valamit. Most jött el az ideje”. A videót stáb nélkül forgatták le, minden külső segítség nélkül, ami tudatos döntés volt: "A videót teljes egészében mi készítettük - gyakorlatilag én forgattam az anyagot, stáb nélkül. Itthon nem találtunk olyan helyszínt, ami azt éreztük, hogy passzolt volna a dal hangulatához. Az óceán, a fekete homokos tengerpart és a Teide látványa viszont mind erősen rezonált a Méreg világával” - teszi hozzá.
A Diaz-Mentha együttműködés nem érinti sem a Wellhello, sem a Hősök működését: mindkét formáció továbbra is aktív, a Méreg egy különálló projekt eredménye.
Fotó: DiazMentha
