|
|
|
|
|
| Előadó: | Eccentrics |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A fényképem a fényképedet csókolja,
Lehetetlen szerelmünk egy odatévedt pók szövi,
Életem kocka, de gúla vagyok benne,
Megfordulásomat a térfogat ellehetetlenítette,
Tudom, hogy te is hajszárítóddal fürdesz,
Az áram felejtést provokál emlékeink sírján,
Szobor vagyok ágyam négylábú talapzatán,
Mi szilárdan álló kontinens a világóceánban,
Hol kegytárgyakkal, kibiztosított fegyverekkel,
Hajótöröttek hajszálnyi deszkájukon úsznak,
De én, magzatvízből tutajommal jöttem,
Fényjelzéseket adtam le sok csukott szemhéj felé,
De átaludtak, úgy mindent, mint a medve,
Tudom nemcsak negyven százalék az életből az álom,
De miért van, hogy halott kacsák gágogását hallom?
Kik a párnám tollaiért nekem életüket adták,
Altruisták! Ők tudták miért születtek!
Nem hiszem, hogy céljuk közt az élet ott lett volna...
Ha lehunyom szemem, meglátom a tested,
És nem érhetek hozzád, mert átvállaltam leprád,
Pantomimmal súgni akartam még valamit,
De szavam közben amputáltak rosszakaró erők,
Ahogy asztalát a láb vevőantennáját rádió,
Zebráját a csík: lényegemet vesztettem,
De érted kiállhatok az argentínok ellen,
És beküszködöm féllábal a vb döntő gólját,
Hogy nyerjenek, és hogy érjek hozzá labdához,
A kedvencedért izgulván a cipőjévé válok,
De mint tolakodást, ha úgylátod e dolgot,
Akkor a legszebb pillanatban is majd elleszek egy polcon,
De ha nap süt rád és blúzod mellett vállad ég,
Én ott lennék egy észrevétlen, rádsimuló váladék,
De te kinyomsz, mint egy túlérett nagypattanást,
A tükörre placcsanok, látod akkor is csak engem látsz.
Hát bocs! Tehát mégsem illünk össze,
Kérdezd meg az Istent, életünk miért így kötözte...
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
