|
|
|
| Előadó: | Katona Klári |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Demjén Ferenc |
|
Demjén Ferenc |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Pop / Rock |
| Címkék: | élet, életérzés, remény, vágy, várakozás [+] |
Valahol kell,
Valahol kell, hogy legyen egy hely,
Legyen egy hely...
Legyen négy fal,
Valahol kell, hogy legyen négy fal,
Valahol kell...
Legyen egy tető,
Valahogy kell, hogy legyen négy fal,
Legyen egy tető...
Valahol kell, hogy legyen egy ház,
Hova mindig eltalálsz,
Hogyha perben állsz a sorssal,
Kell egy hivatal, hol nincs írnok s íróasztal,
Mégis minden megvigasztal,
Mert ez az a hely, hol mi elkallódott
Ez az a hely, hol mi elkallódott
Ez az a hely, hol mi elkallódott,
Mindent megtalálsz.
Ha a talált álmok osztályára együtt elmegyünk,
Néhány rég elveszett álmot
Rég elveszett álmot
Rég elveszett álmot
Biztos meglelünk.
Mert ez az a hely, hol mi elkallódott
Ez az a hely, hol mi elkallódott
Ez az a hely, hol mi elkallódott,
Mindent megtalálsz.
Ha a talált álmok osztályára együtt elmegyünk,
Néhány rég elveszett álmot
Rég elveszett álmot
Rég elveszett álmot
Biztos meglelünk.
Valahol kell,
Hogy legyen egy szem, mely szemembe néz,
Valahogy kell...
Legyen egy kéz,
Valahogy kell, ki erősen tart,
Legyen egy kéz...
Legyen egy csók,
Ideje már, hogy legyen egy csók,
Ami valahogy más...
Valahol kell, hogy legyen egy társ,
Akit mindig megtalálsz,
Hogyha perben állsz a sorssal,
Aki fiatal, aki megvéd s megvigasztal,
Jöhet mennydörgés vagy zivatar,
Mert úgy, mint te, ő is elkallódott
Úgy, mint te, ő is elkallódott,
Úgy, mint te, ő is elkallódott,
S mégis rádtalált.
Ha a talált álmok osztályára együtt elmegyünk,
Néhány rég elveszett álmot
Rég elveszett álmot
Rég elveszett álmot
Biztos meglelünk.
Ha a talált álmok osztályára együtt elmegyünk,
Néhány rég elveszett álmot
Rég elveszett álmot
Rég elveszett álmot
Biztos meglelünk.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
