Előadó: | Szikora Róbert |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Szikora Zsuzsa Szikora Róbert |
Szikora Róbert (Bob Lanky) |
|
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Pop |
Címkék: | Keressük! |
Se szép, se se jó, nem illett a lányra,
Csak járt föl alá, gyűszűnyi szoknyában.
Lassító autó, vágott arcú mandró, kérdi, mi van veled?
Az meg csak int, mint egy ablaktörlő beint.
Ott sétál egy kutyás: ő nem volt vendég soha,
Neje ablakban lóg, így nem is lehet csoda,
Otthon rövid a póráz? - kérdi a cafka,
Gyere, lazítsunk rajta, a férfi int, és kínosan legyint.
Az ördög is angyal volt, csak egyszer egy felhőn elbotlott,
Vakítsd meg lelkemet, óh Istenem ne lássa, mit teszek.
Ki hallgatna engem meg, kinek öntsem ki szakadt szívemet,
Felrúgnám végzetem, segíts nekem,
Gyere hát, gyere hát, gyere hát, gyere hát,
S vigyél innen el, de előre add a pénzem.
Eljött a tél, ő egy teddybear kabátban,
Tűzforró nadrág, kis masni hajában,
Ha kérdik itt a soron? Kösz jól megy a sorom, a riporter csak néz,
A lány kacsint, mert érezte benne a csínt.
Ballag a Kató nagyon szűk, szeles utcán,
Világtalan lámpák báját eltakarták.
Egy kockás taxi egy osztrák hapsi: régi kuncsaft ő,
Csak egyet lő, és ott fekszik a nő.
Az ördög is angyal volt, csak egyszer egy felhőn elbotlott,
Vakítsd meg lelkemet, óh Istenem ne lássa, mit teszek.
Ki hallgatna engem meg, kinek öntsem ki szakadt szívemet,
Felrúgnám végzetem, segíts nekem, s vigyél innen el.
Az ördög is angyal volt, csak egyszer egy felhőn elbotlott,
Vakítsd meg lelkemet, óh Istenem ne lássa, mit teszek.
Ki hallgatna engem meg, kinek öntsem ki szakadt szívemet,
Felrúgnám végzetem, segíts nekem, s vigyél innen el.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park