|
|
|
Yo,
Régen tényleg teljesen más volt, még volt családi kép,
nappal kirándulás, este tanulás és délben a közös ebéd.
Tudtam, ha valamit szeretnék magamnak elég, ha elképzelem,
tökéletes volt otthon minden, ezért az utca nem érdekelt.
Írtam verseket zseblámpával a takaró alatt éjjel.
Hittem, hogy ami egyszer megköttetett, azt semmi nem bonthatja széjjel.
Láttam, hogy nem egyszerű nektek sem, de gondoltam majd az idő
midenre megoldást hoz végül és a problémákon túl lő.
Mígnem kiderült az apa szerep nem az "apa szeret"-re épül,
és hogy tényleg csak majd anya szeret és ő nevel fel majd végül egyedül,
mint egy óriási védőfal, ami gyerekek köré épült.
Veled a legrosszabb pillanat is kéz a kézben egyből kiszépült.
Hiába minden probléma, amíg Te az erőd felett adtad
meg, amit ilyen helyzetben csakis adni lehet.
Neked köszönhetem e sorokat és hogy láthatom ami szép,
Tőled kaptam te elveszett gyermeked kitűnő életét...
[Refrén]
Mikor életek siklanak ki, vagy családok szakadnak szét,
mikor szülők elválnak vagy meghalnak és te gyermekként ott maradsz még,
akkor mikor barátok pótolják azt amit pótolni nem lehet,
akkor értettük meg végül, mint mikor mi lettünk elveszett gyermekek...
Lepergett pár hónap és én egy rossz társaságban azt hittem,
itt leltem rá a jóra, talán mert engem is végre valahol vártak.
Mint mikor megáll az óra és úgy érzed, hogy minden megáll,
úgy leltem rá a szóra, de lehet, hogy végül csak a szó lelt rám.
Jó pár évig csak a srácok, velük láttam meg az utca arcát.
Sokat közölük alig látok, mert valamiért épp bevarrták,
minden tettük mögött átok, de ezt nem ők választották,
ők csak épp rossz helyen voltak, mikor a jóknak járó szerepeket osztották.
Aztán hirtelen megfordult minden, és egyszer csak ott álltatok Ti,
akikre a mai napig úgy gondolok, mint igaz barátaim.
Óó én érzem még mindig, hogy össze kötnek a szálai,
ez egy örök fogadalom közöttünk, pedig soha senki sem mondta ki.
Bárhova nézek, ezt látom az arcokban a szemekben,
ezt érzem az illatokban; az utcán, a játszótereken
ezt látom, ettől szorul össze a szívem minden játékteremben,
és ha magamra gondolnék mindig, akkor is ti juttok folyton az eszembe...
[Refrén]
Mikor életek siklanak ki, vagy családok szakadnak szét,
mikor szülők elválnak vagy meghalnak és te gyermekként ott maradsz még,
akkor mikor barátok pótolják azt amit pótolni nem lehet,
akkor értettük meg végül, mint mikor mi lettünk elveszett gyermekek...
Menetelnek a gondolatok az agyamban nap mint nap,
és a szemem akár egy fényképező, fényképeket kattintgat.
Amit megörökítek a szememmel, az amit senki sem vehet el,
és így élhetnek tovább örökké bennem az elveszett gyermekek.
Amit belül tartok, mi voltunk, hogyan is engedhetném el,
nekem már csak ez maradt, nem adom, fogom mindkét kezemmel.
Én abban élek amit a múlt adott, nem bírok a jelennel,
úgy érzem tovább nem küzdhetek a könnyel a szememben.
Én minden nap átrágom, hogy végül is mi történt,
és én minden nap csak várom, hogy végre rám csörögjél.
Jól tudom, hogy te is pont ezt várod, én nem hívlak, de ettől még
hidd el, hogy én is sajnálom, de kettőnk közül ki az, ki eltűnt rég?
A mai napig nem bánom bármit is léptem az életben,
és tudom, hogy neked is néha ártottam és sokszor tévedtem.
Hiszem, hogy bármi is legyen a lépés, amit a sors következőként szán,
belül ugyanott meglesz mindig a szobában egy magában pityergő srác...
[Refrén]
Mikor életek siklanak ki, vagy családok szakadnak szét,
mikor szülők elválnak vagy meghalnak és te gyermekként ott maradsz még,
akkor mikor barátok pótolják azt amit pótolni nem lehet,
akkor értettük meg végül, mint mikor mi lettünk elveszett gyermekek...
[Refrén]
Mikor életek siklanak ki, vagy családok szakadnak szét,
mikor szülők elválnak vagy meghalnak és te gyermekként ott maradsz még,
akkor mikor barátok pótolják azt amit pótolni nem lehet,
akkor értettük meg végül, mint mikor mi lettünk elveszett gyermekek...
Június 13. és 15. között rendezik meg a VII. Óbudai ZeneZug Fesztivált az Óbudai Társaskörben, ahol versenygyőztes zeneiskolások
a Sárik Péter Trió és Fekete-Kovács Kornél lép fel az Óbudai Vonósokkal.
A zenekar hétfői közleménye szerint az örökzöld klasszikusok mellett dzsessz- és könnyedebb feldolgozások is középpontba kerülnek az esteken, a koncertmester Pilz János, az alapító művészeti vezető Botvay Károly, a házigazda Bolla Milán lesz.
Június 13-án, pénteken Miből lesz a cserebogár? címmel országos zeneiskolai versenyeken győztes tehetségek mutatkoznak be a Budapesti Vonósokkal.
Másnap a Sárik Péter Trió és a Budapesti Vonósok fellépésére várják a közönséget
Sárik Péter zeneszerzőként és dzsesszzongoristaként a magyar zenei élet egyik kivételes személyisége
olyan muzsikus, akit a népszerű dzsesszdallamok éppúgy inspirálnak, mint Beethoven vagy Bartók zenéje.
Fotó: Sárik Péter Trió
Bartókról Sárik Péter úgy gondolja, hogy talán egyik zeneszerző sem volt akkora hatással a mai dzsesszre, mint ő
Bartók műveinek két albumot is szentelt, a ZeneZug Fesztiválon a közönség először hallhatja Ott Rezső ezekből készült vonószenekari átiratait.
Június 15-én, vasárnap Fekete-Kovács Kornél trombitaművész, a Modern Art Orchestra vezetője, a 21. századi big band muzsika elkötelezett képviselője lép fel.
Nemcsak a dzsessz, hanem a kortárs komponált zene is közel áll hozzá, olyan zeneszerzőkkel dolgozott és dolgozik együtt, mint Kurtág György, Eötvös Péter, Vajda Gergely vagy Horváth Balázs.
A klasszikus és a modern repertoár darabjaiból készített feldolgozásai merészek, miközben az eredeti darab szelleméhez hűek, ötletesek, magas technikai-szakmai színvonalat képviselnek.
Fekete-Kovács Kornél a Budapesti Vonósokkal közös este műsorát saját műveiből, Purcell és Händel muzsikájából, valamint Bartók-kompozíciókból és átiratokból állította össze.
A program kerti mulatsággal zárul. További információ a fesztiválról ezen az oldalon érhető el.
Kiemelt kép: Budapesti Vonósok Facebook
