|
|
|
| Előadó: | Tommy Lajtos |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Lajtos Tomas |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Amikor egyedül vagyok a sötét szobában, gondolatban gyakran sírok
Mert nem értem az életem, és nem hiszem el, hogy ilyesmikről írok
Hogy az ember társas lény és mintha mindenkinek lenne egy párja
Úgy érzem, mintha én lennék csak egyedül, aki a nagy őt várja
És ez nem jó nekem, tiltakozom, rossz egyedül lenni
Az ismerkedés, kapcsolat, szerelem, de nem jön össze semmi
Nem érzem magam sikeresnek, pedig sokak szemében az vagyok
De ez a más mércéje, gondolata, nem az enyém, én meg egyedül vagyok
2X
És a szöveg most neked szól.... Tudom, hogy vagy valahol
Hogy nézel ki, hány éves vagy, mikor találkozunk és hol?
4X
Hol vagy már? És mikor jössz el?
Szeretnék már szerelmes lenni,
Egy csókot az ajkaidra rálehelni
Elfeledni a világot melletted,
Vidáman élni a mindennapi életet
Büszke szeretnék már lenni rád
És úgy kezelnélek, mint egy csodát
És értelme lenne annak, amit teszek,
Hogy tudjam vagy nekem, és holnap is veled leszek
Este a mosolyoddal térjek nyugovóra,
És ajándék legyen minden veled töltött óra
A selymes fodraidban vesszen el a kezem
Ahogy mindig, melletted hajtom le a fejem
Ha rosszat álmodsz bújj hozzám öleléssel, csókkal,
Ha eljön a reggel akkor majd, dicsérlek bókkal
Te vagy az én szerelmem és én a te szerelmed
Ne tudja meg senki, miért vallok neked szerelmet
Mert rohan velünk az élet, és oly gyorsan tűnik tova
De a veled töltött perceket majd nem feledem soha
Te vagy az esőmnek a napsütése a tengeremnek cseppje
A hideg szívnek forrósága, a kitartásom kincse
Az életemnek íze, a tortámnak te vagy a habja
Bűntársak az életben, a szerelmünknek rabja
Vagyunk mindketten és tudjuk azt, hogy ez nekünk így a jó
Illünk ketten egymáshoz, a másik az egyiknek való
Jó lenne már tudni azt, hogy hol vagy, hol talállak?
Hol vagy kicsi szerelmem és mi ez a sok állat?
Ami körül vesz itt engem, a múltam nem felejtem
Sokszor emelt magasba, de lassan le kell tennem
Minden egyke társat keres, mindnek lesz majd egyszer párja
Az enyém mikor jön már, mert a lelkem nagyon várja
Aki egyben lesz majd barát, szerető és később feleség
Aki mellett az élet nem más, mint hatalmas teljesség
Reménykedem minden jóban, várlak esőben várlak hóban
Mondatok nem viszik át az érzéseim, hiba próbálnom is szóban
Milyen lesz a pici arcod, és milyen lesz a mosolyod?
A veled töltött órák milyen érzésben öltenek alakot?
Mennyi lesz az óra, mikor ajkam fakad szóra?
Hogy örülök most neked és rászokunk együtt a jóra
Hűsítjük egymást a forró nyárban, melegítjük a zord télben
Vigyázunk a másikra, hóban, fagyban, hideg szélben
Együtt díszítjük a fánkat, és boldog lesz karácsony
Otthont teremtünk egymásnak, mint két madár teremt az ágon
Nem lesz mindig könnyű, mint máshol is lesznek lentek
De ez el fog halványulni, ahogy rohannak velünk a percek
Eltelt megint egy hosszú nap, nem találkoztam veled
Lehet rossz felé kerestelek, vagy nem bókoltam neked
Pedig itt van a két karom... lásd már készen van a helyed
Ha téged ölellek, majd lehet akkor érzek szerelmet...
4X
Hol vagy már? És mikor jössz el?
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
