|
|
|
| Előadó: | Juniker |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Látod mindenki elment,mindenki távozott,
Mindenki más úton,mindenki változott.
Nincsen már egység,nincs ami régen volt,
Volt aki értünk,de volt aki másért szólt.
Akadt aki épített,akadt aki nézett,
Volt aki mosolygott,volt aki vérzett,
Harcoltunk egymásért vagy a másikra köpdöstünk,
De nem voltak ütések,csak egy kicsit lökdöstünk.
Széteső csorda,miben én is porrá válnék,
Villám verte fák közt én is tovább szállnék,
Elolvad a lelkem,mint a gyertyán a viasz,
Jön majd egy új nap,de ez sem túl nagy vigasz.
Hazudnak a könnyek,mert hazudniuk könnyebb,
Keserűség áradata,de neked ettől könnyebb.
Csalódtam a reményben,mert átvágott keményen,
Nem is kértem túl sokat,csak reméltem szerényen.
(Csak reméltem szerényen)
Refrén:
Csak egy emléknek szánom,apró gondolatnak,
Hogy reményt adhassak egy pillanatnak,
Mikor rám gondolsz éjjel vagy a múltunkra éppen,
Ne felejts el engem semmiképpen.
Csak egy bánatos sóhaj,egy bánatos kiáltás,
Én eltűntem csendben,helyettem kiált más!
Csipkedő szívvel loholok csak egyre,
Keresek valakit a végtelenbe.
Tessék itt van,itt vagyok,eljött hát ez is.
És rájöttél arra,hogy megy ez nélkülem is.
Most is néma hangokat egyedül hallgatok,
Szótlanul bollagok a csendes hideg éjben.
Valami elmúlt,nincs erő a fényben.
Mindenki más úton,halálos fényben,
Mosolyogva mondtam menjél csak nyugodtan.
Én ott vagyok,ott leszek,Veled gondolatban.
Az álmaid felé titokban haladtam,
De elestem,felsírtam aztán feladtam.
Én nem akarok menni,de úgy érzem,hogy mennem kell,
Fáj ami most van,ez ellen tennem kell!
Ha a szemedbe nézek,még sok szépet láthatok,
De ha azt kéred mennyek el,akkor távozok!
Minden elmúlik,az emlékek szépek,
Rossz az,hogy nem vagy itt,fájnak a képek!
Refrén:
Csak egy emléknek szánom,apró gondolatnak,
Hogy reményt adhassak egy pillanatnak,
Mikor rám gondolsz éjjel vagy a múltunkra éppen,
Ne felejts el engem semmiképpen.
Csak egy bánatos sóhaj,egy bánatos kiáltás,
Én eltűntem csendben,helyettem kiált más!
Csipkedő szívvel loholok csak egyre,
Keresek valakit a végtelenbe.
Nektek mesélnék bármi jót,rajzolnék képeket,
Küzdenék értetek,mondanék szépeket!
De ne kapaszkodj belém,mert magammal rántalak
A sötétbe,a mélybe,hol mindenért bántanak.
Sebeket felszántanak,elolvad a szeretet,
Az nevetett legjobban aki engem szeretett.
Ötből négyen meghaltak,hárman mégis élnek,
De nem bízom már bennük,hiába is kérnek!
Hiányzol nekem,de nem érzem a viszonzást,
Nem hiszem,hogy azt kívánod,Te is egyszer viszont láss!
Csak hívom az álmomat,hogy megint lássalak,
De nem te jössz,nem te vagy,ez csak egy másolat.
Én mindig csak vártalak,hiába is bántalak,
Felszínesen karcolnak,de ezek már nem ártanak.
Mikor mű szeretettel kimondod a nevemet,
Ha becsukom a szememet,hátra hagyom kezemet,
Ami feléd nyúlna,az arcodhoz bújna,
Újra meg újra a bőrödhöz simulna,
De nincs lehetőség,nincs újabb alkalom,
Elhal a mozdulat a múltamat hallgatom,
Elnémul a fájó szív,mint a téli játszótér,
Csönd van és szürkeség,kihaltnak látszó tér.
Ha rám gondolsz éjjel vagy a múltunkra éppen,
Ne felejts el engem semmiképpen.
Refrén:
Csak egy emléknek szánom,apró gondolatnak,
Hogy reményt adhassak egy pillanatnak,
Mikor rám gondolsz éjjel vagy a múltunkra éppen,
Ne felejts el engem semmiképpen.
Csak egy bánatos sóhaj,egy bánatos kiáltás,
Én eltűntem csendben,helyettem kiált más!
Csipkedő szívvel loholok csak egyre,
Keresek valakit a végtelenbe.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
