|
|
|
/Muki/
talán nem is az lennék akire először gondolsz
de olyan vagyok amilyennek szeretnél látni
én is azt érzem napról napra mit nem kéne
még álmomban sem tenném meg hiába várod
szemeimről tükrözödik néha egy grimasz az arcomon
minden fájdalmas titkom egy egy papíron
maszatolva szenved de a gyűlölet meg marad
egy mindent elsöprö vihar megtöri a csendet
még bennem is ismerkedek az uj játszó társaimmal
esténként minden vágyam titkon tetten is
de mikor át karolsz földre hullik az utolsó csepp vérem
én kacsintok és kérem ölj meg gyengéden
Refrén:
az életem egy dalban össze tépett naplóm lapjait
szóból kézhez kaptam míg számoltad a napjait
álmaim vonalának holtvágánya ként egy katarzis
döntsd el hogy jössz-e? én megyek még ha maradsz is
az életem egy dalban össze tépett naplóm lapjait
szóból kézhez kaptam míg számoltad a napjait
álmaim vonalának holtvágánya ként egy katarzis
döntsd el hogy jössz-e? én megyek még ha maradsz is
pár öszínte tekintet boldogít mikre legyintessz
nekem ennyi jutott szürke álmok közt pár gondolat
hidd el nem vágyok másra csak egy lányra pár barátra
kinek hallgathatok szavára nem kérek többet
mikor a füstalkodta felhőkön repülnék el a holtpontig
letisztul látókörömmel tekintenék a távolba a horizontig
ahol a napsugarak csábítása hívogat hátha így felejteni könnyebb
te megszokásból csinálod én komolyan veszem
ez a különbség köztünk hogy te áttversz
én hagyom magamnak ugyan azokat a köröket futom
végén mindig a jól megszokott csapdába esek
de tudom semmi sem hiába míg bírom levegővel
megtestesítem az alanyt de csak a szenvedő féllel barátkozom
már csak napjaim vannak hátra de nem én jövök a halálsoron
saját képzeletem szüleménye minden kósza ábránd
az én angyalom egy csillag és a hold tündöklő tüneménye
mégis reggelig várok rá rendületlen hittel ujabb sorokat vitt el
fantáziámból pár percet még szánok rá mint hű alattvaló
csak hogy érezd az alázatot és az iróniát bennem
mert újjá élettem és sejtem hogy barátságból hármas fúzió
többé nem illuzió
Refrén:2x
hidd el sokáig vártam de nem kaptam megbecsülést
megcsalt lettem ettől nőtt ki mindkét szárnyam
vissza fordulhattam volna inkább a menekülést választottam
érdekeid nézted bennem de én vállat vontam
vesztemre miattad görnyedek itt esténként
hogy a maszatos asztalomon találjak egy szebb élményt
benned mikor már mindenki szenved akkor nyisd ki a lelked
hogy ne magamnak beszéljek hogy esténként
ne könnyes szemmel írjak mikor mgszünnek a korlátok el tünnek a
veszélyek már értem hogy rólad szól minden látomásom
miattad hagyom ott a lelkem az utolsó állomáson
viszonzást nem kívántam de így is boldogít a szeretteim öröme
amit kértem minden imában
ebben találtam magamra ez ad értelmet a kornak
teher a vállamon ha érzem súlyát a sornak
kissé homályos de megtanultam kell egy jel
ami a befásult szeretetet kelti bennem fel
hála a barátaimnak akik bizalommal táplálnak
ők a lelki fedezetem lesznek még jobb napok
mikor nem a siralom járja átt a depresszív házat
ahol a bejáratnál állunk és közösen kopogunk
de nem nyit ajtót senki megtelt a férőhely
a portásnál a kulcs töle kérdezik hogy mért ölt meg?
Refrén:2x
Mirtse Korinna és Balázs Mihály már harmadik közös dalukat hozzák ki Korinna és UTAZØ néven. Két versmegzenésítés után ezúttal a vadiúj Zavar dalszövege saját szerzemény, ami ráadásul egy nem mindennapi témát boncolgat.
Szinte mindenkivel előfordult már élete során, hogy megmagyarázhatatlan okból rátört egy belső kényszer, ami arra ösztönözte, hogy megigazítson, helyre rakjon, kisimítson valamit. Belénk van kódolva a szimmetriára, párhuzamokra való törekvés, egyszerűen jólesik a szemnek, ha szabályosan állnak a tárgyak az asztalon, vagy ha a lábtörlő pontosan párhuzamos a küszöbbel. Az ilyen kényszerekre egyre általánosabb lett nemes egyszerűséggel rámondani, hogy „ne törődj vele, csak az OCD-m”, bele sem gondolva, hogy milyen lehet annak a bőrében lenni, aki tényleg szenved az obszesszív-kompulzív zavartól.
„Talán pont azért, mert ennyire elcsépelt lett az OCD kifejezés, sokan nem tudják felmérni, hogy mennyire megnehezíthet egy életet. Aki pedig ettől szenved, egyedül érzi magát, mert nem mer beszélni a helyzetéről.
Kiskorom óta jelen vannak kényszercselekvések az életemben, és mindig próbáltam elrejteni őket. Elkezdtem fórumokon olvasgatni az OCD-vel élők tapasztalatairól, és összeszorult a szívem, hogy mennyi embert érint ez az egész, ráadásul sokkal súlyosabban, mint amennyire nálam valaha is jelen volt.
Ismeretlenek és névtelenek voltak, mégis úgy éreztem, van egy láthatatlan kapocs, ami összeköt velük. Legszívesebben mindannyiukat megöleltem volna. Úgyhogy most ez a dal az én ölelésem feléjük.”
– mesélt a dal központi témájáról Korinna. A producer, Balázs Mihály (UTAZØ) ezúttal a hangszerelésen kívül a zeneszerzésben is oroszlánrészt vállalt, ugyanis a páros eddigi dalaitól eltérően most a zene született meg először, és később a dalszöveg.
„Szeretem az olyan popdalokat, amiknek az alapja egy akusztikus gitár, vagy valami klasszikusabb hangszer, és már régóta a fejemben motoszkált, hogy szeretnék egy lendületesebb dalt írni, ami így kezdődik. Ezt egy picit modernebb köntösbe bújtattuk, és amikor Kori ráírta a dalszöveget, továbbfejlesztettük olyan zenei megoldásokkal, amik a szöveg témáját erősítik. Jó, amikor egy dal ennyire könnyen megszületik.”
– így emlékszik vissza a dal keletkezésére Balázs Mihály.
Az energikus, erőteljes, pörgős zenei környezet miatt a Zavar nem kesereg a problémákon, hanem rájuk rúgja az ajtót.
„Amint meghallottam a zenét, azonnal beleszerettem, de még nem tudtam, miről szóljon a dal. Misi javasolta, írjak arról, ami minden nap ott van velem, mégsem beszéltem még róla soha. Pár óra múlva ott volt feketén-fehéren a Zavar szövege. Ezt már ki kellett üvöltenem magamból.”
Zavar a zenei megosztókon itt.
Korinna a közösségi médiában:
https://linktr.ee/mirtsekorinna
Spotify → http://bitly.ws/SMDe
Tiktok → https://bitly.ws/3ic4w
Instagram → http://bitly.ws/SMec
UTAZØ a közösségi médiában:
Spotify → http://bitly.ws/SMDu
Instagram → http://bitly.ws/SMeJ
Tiktok → http://bitly.ws/SMWp
Facebook: https://bitly.ws/3ic4I
