|
|
|
| Előadó: | Eradication |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
El kell mondjam mi bánt, hogy mit látok egyéb iránt,
Bár szemem tükrét egyre több helyen tarkítja törött szilánk.
Számtalan hibák közt hiába szólnak imák,
A gonoszság szilárd, a jó érzés ellenben silány,
Ilyen világban élünk. A béke helyett terrorról beszélünk,
Kiszolgáltatottan éljük palackbazárt énünk.
Hol van az éden amely fénylik és nem sötét verem?
Ahol a fák alatt minden kérdésre válasz terem.
Szeretnék többet látni, földünktől messze szállni,
Szárnyakat növesztve hófehér felhők között járni,
Ám a valóság 100-as szöggel úgy talajhoz szögez,
Moccanni sem bírok, mert a gyengébb pólus el nem ereszt.
Hátán a kereszt, mit hord a lelki szenvedés,
Az élet abszulút nem mesés mégsincs ellenvetés.
Így marad minden, papírra vetett tény,
Hogy mit jelent e szabadság ha rád gondolok én.
Refrén
Egy börtön ablakában soha nem süt be a nap,
Az évek tova szállnak, mint egy múló pillanat.
Drogokkal és szesszel él sok arc, hogy bánatát elássa,
Hogy szürkeségbe borult életét színesnek lássa.
Van ki nem vágja, és van ki szimplán gyáva,
A félelem nagyúr a gyengeség éjszakájában yo.
Világunk vastag rácsokkal a fényt ketrecbe zárja,
A boldog percek sugarát testével sokszor elálja,
Mint egy madár, kinek elkorcsosúlt szárnya,
Mert évek óta bezártságban él egy kalitkába, áá.
Szabadnak lenni jó, bár nemsok ember érzi ezt,
A presztízs kalitkájában kevés nyer, annál több ki veszt.
Száll a dallam és a szavak közt a szenvedély,
Te választasz és döntesz egyben mindez neked mennyit ér?
Az évek elperegnek, és közben felnevelnek,
Gondjaink arcunkra ülve a szemünk tükréből felelnek.
Esélyt azok kapnak, kik sorsukért harcra kelnek,
Ám kik csodát várnak haláluk napjáig térdepelnek.
Refrén
Egy börtön ablakában soha nem süt be a nap,
Az évek tova szállnak, mint egy múló pillanat.
Zsebben nyíló fricska
Megvan az a vicc, amiből kimarad a csattanó? Irlanda Áron és Irlanda Kristóf duója, a Pavilon legújabb dala éppen ilyen. A Puffhoz klip és készült Karlóczy Dominik rendezésében. A zenét Áron szerezte, a szöveget pedig testvére, Kristóf írta. A Puff elején a miskolci Helynekem Helyfoglaló tehetségkutatójáról hallhatóak részletek a zsűri tényleges értékeléséből.
- Maga a dal olyan, mintha egy 16 éves, dacos kisfiú mindennel szemben szurkálódna, ami kicsit is trendi vagy mainstream, mindezt kicsit számítógépes zenékre emlékeztető, Hammond-orgonával vegykezelt drum and bass-be ültetve - fogalmazott Irlanda Kristóf.
Üres beszéd, felesleges fecsegés a PUFF című dal?
- A szöveg tulajdonképpen egy beef, aminek nincsen címzettje. Jár a száj, de üres a beszéd, a felesleges fecsegés, a megszokásból feltett hogy vagy? kérdés a hozzá tartozó, semmitmondó válasszal –
összességében azt a hangulatot próbáltuk meg visszaadni, ami Magyarországon valószínűleg mindenkinek ismerős
- tette hozzá a zenész.
A szöveg nem akar nagyot mondani, csupán poénnak szánta a formáció
- Áron megírta a dalt, majd azt mondta, »Kristóf, én nagyon szeretem a szövegeidet, de most írj valamit, ami nem akar nagyot mondani. Alapvetően viccelődős dal volt a terv, mert egyébként hajlamosak vagyunk a – szerintünk – még ízléses pátoszra, a sebfeltépegetésre és a túlzott érzelgősségre, ezért itt az volt a koncepció, hogy az egész legyen egy hosszú poén, aminek nincsen csattanója. Úgy álltam neki, hogy akkor ahogy esik, úgy puffan – innen is a cím, na meg persze onnan, hogy mindenki állandóan pufog. Gondoltuk, beszállunk - mondta Kristóf.
A kliphez mindenki a saját gondolatait dobta be
- Nem először dolgoztunk együtt, nagyon jól is megy a közös munka. Most sem volt forgatókönyv, hanem összeültünk ötletelni, mindenki hozta a saját gondolatait, és szerintem sikerült is megragadni a hangulatot, amit szerettünk volna - mesélte Kristóf.
Fotó: Pavilon hivatalos
