|
|
|
Mást mutatsz magadból, nem azt mi a lényeg,
Eltakarod arcod, hogy a szemedbe se nézzek,
Védekeznél mindentől, nem bízol senkiben,
Elvonulsz a világ elől, búsan csendesen.
Aztán később más a fontos, magadra sem ismersz,
Amire eddig nem figyeltél, fontosabb mint az életed,
Ráncos arcoddal, a tükörbe bambulsz,
Nézel némán csendesen, és a választ keresed.
Nem hiszed el hogy megtörténhet ez veled, pont veled,
Kérges kezed, ősz hajad, fáradt a szemed,
Nem hiszed el hogy megtörténhet ez veled, pont veled,
Nem kellessz már senkinek, csak a földnek.
Aztán valami zajt hallassz, a távolból közelít feléd,
Éles sikítása, ami csontodig mar mindent szét,
Felébredsz végre, hogy lenyomd a csörgést,
Álmod szörnyű volt, van még pár éved,
Tedd a dolgod, mert azért vagy,
Az idő nem áll meg, eljön érted.
Nem hiszed el hogy megtörténhet ez veled, pont veled,
Kérges kezed, ősz hajad fáradta szemed,
Nem hiszed el hogy megtörténhet ez veled, pont veled,
Nem kellessz már senkinek, csak a földnek.
Nem hiszed el hogy megtörténhet ez veled, pont veled,
Kérges kezed, ősz hajad fáradta szemed,
Nem hiszed el hogy megtörténhet ez veled, pont veled,
Nem kellessz már senkinek, csak a földnek.
