|
|
|
Nyomom a pedált csikorog a kerék
Nyomom csak nyomom, ebből sosem elég
Dübörög a motor, dolgozik a gépezet
Ilyenkor érzem csak igazán, hogy létezek
Füstöl a gumi, driftel a kasztni
Ezt nem tudod, figyelmen kívül hagyni
Parkettást nyomok az autóm halad
Horpad a tank, nem baj, ha fogy az üzemanyag
A solex-ek szívnak a hengerek tolnak
Tudod, ezek az autók egy életre szólnak
Érzés van bennük, élmény vezetni
A kereszteződésben keresztbe eltenni
Ha nem figyelsz rám, én azért látlak téged
A kanyarban használd a balláb féket
A sebesség mámora maga alá temet
Alfa Romeo-val köztünk a helyed!
Ref.:
Az autómon a kígyó, az autómon a kereszt
Gyere ülj be mellém, ha száguldani szeretsz
Élvezni fogod, hát döntsd hátra a fejed
Alfa Amore köztünk a helyed
1910-ben, Milanoban a nyári napfényben
Elkezdődött az Alfa története
Az autógyártás komoly fejezete
Tradíció! Igen! Ez a legjobb szó
A történet néha szívszorító
Néha meg boldog és nincsenek gondok
Ne szólj most közbe, figyeld amit mondok
Versenyek, hatalmas győzelmek
Trófeák, kupák, serlegek, sikerek
És Henry Ford is ekképpen szólott
„Kalapom megemelem, ha Alfa-t látok”
A forma a legszebb, több díjat elnyert
Mert az Alfa szabói a legnagyobb nevek
Zagato és Bertone is dolgozott neked
Alfa Romeo-val köztünk a helyed!
Ref.:
Az autómon a kígyó, az autómon a kereszt
Gyere ülj be mellém, ha száguldani szeretsz
Élvezni fogod, hát döntsd hátra a fejed
Alfa Amore köztünk a helyed!
Alfa a kezdet és sohasem lesz vége
Bennem is forr az olaszok vére
A műanyag Suzuki-val húzzál el délre
Opel-esek, Audi-sok félre-félre
Mer’ mindegy , hogy T-Spark, JTS vagy Diesel
V6-os agregát vagy pörgős Boxer
Ismétlem magam és csak azt mondom neked
A találkozónkon ott van a helyed
Szombathely, Budapest, Miskolc vagy Paks
Az ország minden részén Alfa-sokba botlasz
Összetartó csapat, az Alfa konvoj halad
A kígyózó sorra a szemed rátapad
Március vége április eleje
Elindulunk sietve Alfa city-be
Lábad a gázon, kormányon a kezed
Alfa Romeo-val köztünk a helyed!
Azt mondod olcsóbb a tömegközlekedés
Azt mondod busszal bárhova elmész
Azt mondod metróval nincsen defekt
Az alagútban végigszól a Doppler effekt
De én a tömeget nem igazán bírom
Az összes ellenőr bekaphatja a f.szom
Míg te a városban a buszra vársz
Addig én nyomok egy padlógázt
Nato nyomja a szöveget
Andus énekel
(Jó lesz, jó lesz gyerekek!)
Alfa Amore találd meg a helyedet
A szíved dobban, figyeld az ütemet
A karbik szívnak, a hengerek tolnak
Tudod ezek az Alfa-k még autók lesznek holnap
Elmondom nektek én ebben hiszek
Alfa nélkül lehet élni…
DE MINEK???
Ref.: 2x
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
