Kitagad a föld már engem
A bús földönfutót
Nem szeret most hirtelen egy sem,
Vagy mind csak hazudott.
Jaj, miért büntet az ég?
Hisz teljes volt a kép,
Most oda van a Mindenség.
Káprázat és szörnyű méreg
A vágy szeretni hív.
De ködbe rejti el azt a képet,
Hol már törött a szív.
Úgy fáj ez a halál,
Hogy biztatott e táj.
Most odaveszett minden bátorságom.
Jaj, mi lesz velem akkor hát?!
Még van-e, aki fentről lát?
Vagy magam vagyok árva, ki rémületbe várja,
Míg jő a sorscsapás, kígyómarás, hurcoltatás.
Miért is nem jár nékem társ?
Miért?
Jaj, micsoda egy ostoba tréfa
Mi vár? Hol a kiút?
Túl sok legény kért engem néha,
S most lám már egy se jut.
Fél pár az lettem már.
És rémálommá vált a Szentiváni titkos álom tájék.
Jaj, mi lesz velem akkor hát?!
Még van-e, aki fentről lát?
Vagy magam vagyok árva, ki rémületbe várja,
Míg jő a sorscsapás, kígyómarás, hurcoltatás?
Miért is nem jár nékem társ?
Miért?
Mi lesz velem akkor hát?!
Még van-e, aki szépnek lát?!
Vagy itt maradok árván a semmi rémes ágán?
Jöjj, szabadító, halált hozó, ragadozó!
Mert ha nem kellene önkezemmel elvégeznem
Az volna a jó.
Oly jó.
Hírek
Lábas Viki profi tánccal lepett meg minket a Margaret Island új klipjében
A Senki nem felel c. dalukhoz forgatott klipben Lábas Viki énekesnő egy fiatal, profi kortárs balettáncossal, Vincze Lotárral mutatja be egy párkapcsolat dinamikáját.
A Margaret Island első táncos klipjének képi világát Szeleczki Rozália rendező és Czár Gergely koreográfus álmodta meg, amiben Viki nem félt kilépni a komfortzónájából: életében először kísérletezett a kortárs tánccal.
A klipforgatást megelőző próbafolyamat során Lábas Viki heteken át rendszeresen járt le a táncosok szegedi próbatermébe, elmondása szerint azonban minden perc megérte, rengeteget adott neki a közös tánc: “Bár mindig is szerettem táncolni, magam is meglepődtem, milyen óriási élményt szereztek számomra a hosszú próbanapok Lotárral és a koreográfusunkkal, Gergővel, akiknek nagyon hálás vagyok, hogy amatőr létemre is szívesen fogadtak engem, és a legnagyobb türelemmel biztattak a nulladik perctől kezdve”, mesél erről az időszakról Viki. “Már nevetve emlékszem vissza az őrületes izomlázra, amit a 3-4 órás próbák után éreztem, most értettem meg csak igazán, mit jelent a ‘tetőtől-talpig’ kifejezés… Kemény volt, de nagyon szeretem a végeredményt. A tánc pedig valódi terápia volt számomra, imádnám, ha valamilyen formában be tudnám építeni az életembe a későbbiekben!”
