|
|
|
Nem kapok levegőt...csak nehezen
Üdvözöllek...
Látom...látogatóba jöttél...Fáj a tüdőm
úgyis csak fekszem, felmond a légcső
úgyis csak fekszem, felmond a légcső
te meg...látógatóba jöttél?...látógatóba jöttél?
sok a lépcső
Alattvalók a trónon a homályba pislognak
a célon is átmennek, de a tömegből kilógnak
szemük mi táplálja a ráncokat arcukon,
a part szakad, rájönnek!...nincsen már több kupon
a megváltó részére, ki űzi az ördögöt
de terjeszti a rosszat, ellensége megszűnt létezni
bosszant ha vétkezni kell, nem fog porázon tartani senki,
mert a magam ura vagyok
néha fura ez?...vagy csak a szokás hatalma,
hogy csábít a vadalma...kiégett minden izzó
az érték az kincs, de az erényből nincsen egy csepp se...
zzzzzzzzz...mert, mi?...zzzzzzzzzz
majd az árnyékom törekszik, hogy lényemet elfedje
mert normális vagyok, csak személyiségem ferde
édesek a tengerek, hol feltámadnak ninivék
ezzel a szemetekben nagyobb(bleeeh)ellenszenvet kivívnék
mert nem értitek, mitől remegnek görcsösen ujjaim
csak az útálatot tudjátok tortába bújtatni
addig keverem a paklit, még omegából alfa lesz
csalfa kis kúrvák csüngenek a pénzes balfaszon
hogy klafábbnak láccak a kollektíva karba von
mert megfeleltem nektek, csak magamat útálom meg
míg az idő mögöttem részegen ásít,
de a pengém éles, elvágja a kötelet, mi tart téged,
na meg a korodon a fáslit
érzem lappang a kor, mindenkit belűlről fertőz
az egyenes meg ferdűl, megfordul láccik szemből
a bástya megdől, hogy szét essen a vár
a kóldus kevés ezért szét marja a kaviár
ez jár, vagy csak kötelet teszünk nyakunk köré (ez jár),
vagy a pisztolyt a szánkba, mert nem bírjuk tovább
a szemretina nélkül a hazug igazát hajtja
hogy ő sem az a gatyába élvezős fajta
de két erős mokkával a bárban nem szokták a napot kezdeni,
a karton lap alatt
meghúzódó erkölcs mókus keréken szalad
és nem kéri, hogy felkeltsd, minek lássa a fertőt?
csak a sebekre só, minden nap üresebb a tányér,
a türelem rózsája...meg tüskéjével fertőz...
a sebedre só ;)
- lépteid...egyre jobban közelítenek...beteg ágyamhoz...
látom látogatóba jöttél...Mért jöttél?
- azért jöttem, hogy rá álljak a lélegesztetőgéped csövére...
csak azért...;) a sebedre só...
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
