|
|
|
| Előadó: | Lapzárta |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Akár a randevúra készülsz,
Remegve állsz a tükör elé
Végezettel tartod a levegőt,
És mindig így fogsz mellé,
Mert tiszta, de mégis bűnös,
Olykor kelleted magad,
Mikor nem kellesz,
Mert zűrös az életed,
Félelmet keltesz,
A kést élezed,
Küzdenék elhalkult szavaidért,
És nézném, ahogy élvezed,
Bőröd alatt árnyék,
Az szent és sérthetetlen,
Ahol minden kecses, de értelmetlen,
Mégis dicséretben úszol,
Bár ezzel zavart okoztál,
Megváratva a döntéssel,
Izgalmat fokoztál,
a pénz butít, és nyomorba dönt,
Mondták mások, ahogy énis,
Lásd be, futod az otromba köröket
Mely megölt mára, így lett a belsőm másé,
A gazdag famíliáé,
Ahol nem háborog a tenger,
Tudom, eladták a lelked,
Mégis eladták szegény,
Te meg álltál a lábadon,
Te!... az egyszerű legény,
Refrén:
Fel!-hők gyülekeznek, égbolton lejátszott meccsek,
de arcodból fénylő szemed, látom higgadtságod meg,
Fel!-hők a szélbe viszik jobban hangod,
Szorít a szegély, rohansz, mögötted hagyva a rangod.
Fel!-hők gyülekeznek, égbolton lejátszott meccsek,
de arcodból fénylő szemed, látom higgadtságod meg,
Fel!-hők a szélbe viszik jobban hangod,
Szorít a szegély, rohansz, mögötted hagyva a rangod.
Hiába nyújtom kezem feléd,
Ha az árnyak visszatartanak,
De mégis kettő közt csendes a harmónia,
Visz a katlanba, egy furcsa erő,
Tán súly nélkül a kard élén,
Mégis ha lesújt a kard némán,
Te magad leszel a kérdés,
Hogy mi történt?
Hogy, mért is fordult be a csávó,
Összetört tükröm szilánkjai reflektálják,
Amit érzek, megrázott,
Utólag kapard fel ki eddig vesztett,
Vártad, amit.
Fülembe marad mindig a vesztes vágy,
Vesztes vágy...
Tudom, a megértés nehéz,
Lehúzza vállad,
Összecsapnak a hullámok,
Eszméink között,
Ha a választ várod,
Vagy nem-de?
Majd az élet tanít rendre,
Hidd el, te rettegsz boldogan,
De fáj a hangod, vidd fel
Én látom, mit te nem látsz,
A világ dacára,
Vak lettél!
Ha az egyenes út járható,
Mért mindig ferdén mész?
Sokat ér az irhád,
Ezt többször írták,
Megrontottak a birkák,
Kik a terhet nem bírták,
Külön vezérem,
Ki belsőleg vezérel,
Közel álltok hozzám,
Mégis csak ezért,
Mit megértek,
Mintha beszélne hozzám,
Pedig csak hallgat,
Ki most mesél, és elaltat.
Refrén:
Fel!-hők gyülekeznek, égbolton lejátszott meccsek,
de arcodból fénylő szemed, látom higgadtságod meg,
Fel!-hők a szélbe viszik jobban hangod,
Szorít a szegély, rohansz, mögötted hagyva a rangod.
Fel!-hők gyülekeznek, égbolton lejátszott meccsek,
de arcodból fénylő szemed, látom higgadtságod meg,
Fel!-hők a szélbe viszik jobban hangod,
Szorít a szegély, rohansz, mögötted hagyva a rangod.
Én csak arra vágyom,
Hogy fülembe súgjál halkan,
Mert másnak fülsértő,
De nekem simogató dallam szavad,
Bár olykor mocsokban fürdesz,
Cserbenhagysz,
Kispadra ültetsz,
Ezzel büntetsz,
Mert,
Olykor szégyellek,
Isteni szépséged megtörték az évek,
Kietlen tájakat,
Szenté,
Lágy hideg télben,
Nem tévedtél el,
Megtaláltad helyed a térben,
Bár a lázadból kopott,
A térded,
Mindig a jobbik éned,
Mutatod nekem,
Akár egy Oszkár-díjas színész,
Minden ember halandó,
De te örökké maradsz vitéz,
Emelt fővel állsz tovább,
Akkor is, ha csontig égnek a szitkok,
Mond meg mi a titkod,
Még meddig bírod,
Megfejthetetlen rejtély,
Amit kapok válaszként kérdésemre,
Egy rémuszt mégis,
Zseniális,
Ereszkedek fél-térdemre,
Előtted,
Hisz nekem te vagy a mindenem,
Ha ledől a bástya,
Habár elveszik,
De akkor sem tudsz,
Te hirtelen,
Mint rossz szavakkal összetákolt barátságba
Színt ad,
Selejtes, mintha minden hiba,
Direkt volna…
Akár egy defektes kerék,
Vagy egy álmatlan éjszaka,
Ezek életképek,
Az egész létem téged éltet…
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
