|
|
|
| Előadó: | Krízis zenekar |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
refr:
Hiába vársz rám, úgysem engednek el.
Kérlek rázz, hagy ébredjek fel.
Csak egy szó mi a végzethez kell,
a véremnek.Tudom tévednek.
geetee:
Amire jó vagyok, arra nincsen szükség
mégis állok büszkén, vagy látok szürkén.
Egy szûk tér, Tomi erre kényszerültél,
már kétszer ültél de most mégis állsz.
Hiába zár az ajtó te mégis vársz.
Az a régi srác, már nem prédikál.
Szemem bármit lát, az eszem fel nem fogja,
fülem bármit hall, ajkam el nem mondja.
Nyakam elvágták, alig lélegzek már,
közben kérdezem:Mondd rám tényleg ez vár?
Bennem fájdalom, de nem kell csillapító,
már belenyugodtam, engem nem visz hintó
a kánaánba, kár a mára káromkodni,
párom mondd mi kell aztán had tûnjek el.
De te csak tündökölj...
Ez a kölyök most elmegy...Ott élek benned én...
Refr.
ben nihil.:
Engem még motivál a túlélés, de túl éles a kés
ez már nekem is túl véres.
De bedõlök az átverésnek, titkos lesz az árverés
ahol az érzéseimre, lesz majd a licit,
örök, végtelen a limit.
Elég velem a világom..ez nekem elég.
Lábam marja szét a forró láva, de én itt állok
bár látom véremet innátok.
Kínáltok fekhellyel, de látom ti is kinn álltok.
átlátok az álcádon, kitartóan árálok.
Az ár átlök a túlpartra, az út szétfolyik alattam,
míg két métert elõre addig tízet hátra haladtam.
Eladtam minden felesleges ingósságom
ezzel letudva adósságom, testem benõtte a dudva.
Visszafejlõdtem vagy felnõttem, ki tudja.
Elmém kaotikus, ez így kurvára nem felhõtlen.
Refr.
mega:
Káosz testemben, messzire mentem, belefektettem
erõm, mindent megtettem és mégis vesztettem.
Ez lettem én.A henger begyalul,
hát had szenvedjek még.Jó lesz ott legalul.
Már a csend is elfajult, örök zaj a fülem marja,
ki akaja kezem fogni majd ha ez a hajsza véget ér?
s végre nem zár a tér.Szép remény,
hogy kulcsom zárat ér.
Ha a két szememért nem is, de azért remélem,
hogy elhasznált lelkem egyszer újabbra cserélem,
elérem!Néha még magam is elhiszem,
a balhét viszem, pedig több van a felszínen,
de kárba vész, az ész most csõdöt mondd,
a száz százalék nullára esik és én pont
úgy állok ahogy álltam rég, és én pont
úgy járok ahogy jártam rég...és ez baj.
Refr.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
