|
|
|
Unom már, hogy velem mindig foghegyről beszélsz
Szerintem tizenhat év nem korkülönbség
A tojáshéj megszáradt rég a seggemen
Ágyamban ágaskodva a semmibe révedek
Mondd, meddig nézel még el a fejem felett
Nem bírom elviselni, hogy semmibe sem veszel
Igazán közel engedhetnél magadhoz
Vagy vonulj kolostorba, és imádkozz
Nem félek tőled, vicsoroghatsz rám
Elég volt belőled, letépem a ruhád
Magam alá gyűrlek, recsegjen az ágy
Átgázolok rajtad, azt sem mondod….
Múlnak az évek, és én gyűjtöm a skalpokat
Azt hiszem, jobb lesz, ha visszafogod az arcodat
Régóta nem vagyok már egy taknyos kiskölyök
Vedd észre, eljárt az idő a fejed fölött
Furcsa, hogy megismertél, ez nem volt mindig így
Megváltozott minden, ma már, mások az álmaim
Számomra nem vagy a régi, a fényed megkopott
Igazából nem kívánlak, de mégis megkapod
Nem félek tőled…
