|
|
|
|
|
| Előadó: | Elektra Mindörökké |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Elektra: Sikít az a vágy, mit magamban érzek
Bűnt követtem el, hogy így szenvedek
Hol van az az ember, ki megvallhatja bűnöm,
mit az élettel szemben elkövetek
Valakit várok, ki megszabadít majd
Megérint, s életre kelt
Ketté szakadt világ, igaz igaz talán
Ketté szakadt világ, mindennek ára van
Az érzelmeknek nincsen többé menedéke,
Játékot játszik úr és a rab
Holnap talán testem, nem lesz az enyém,
de akkor is én vagyok egyedül én
Orestes: Mit rejtesz magadba, titokzatos lény
Elektra: Ha kihallgattál, pusztulj és félj
Orestes: Nem félek, hisz látlak
Elektra: Ostoba fecsegő
Orestes: Talán engem vártál, egy új szeretőt
Elektra: Nincs szeretőm, a testvérem várom
Nincs nekem szeretőm, a szabadságot várom
Orestes: Gyűlölöm, ki a szerelmet, nem érzi át
Álmodom róla, de az ébredés magány
Elektra: Öröm a szerelem, azt hittem pusztulás
Megszűnhetek és vagyok, élő és halott
Orestes: Te is álmodsz hát, titokzatos lány
Szerelemmel ébredsz, mint szárnyaló madár
Orestes: Égig érő jegenyesor olyan a szerelem
Folyó melynek nincsen partja, ilyen az élete
Gyűlölöm, ki a szerelmet nem érzi át
Elektra: Menekülj tőlem, én halált hozok rád
Orestes: Égig érő jegenyékről gyakran álmodom
S akit megszerettem pihen vállamon
Együtt: Már nem hittem, hogy társam lesz
Ott hol senki sem jár
Orestes: Már nem hittem, hogy érzem, rám valaki várt
Holnap talán nem leszel enyém, holnapra már messze hív a fény
Olyan vagyok neked, mint levélnek az ág
Mint vitorlának szél, s ébredő világ
Elektra: Holnap talán ez a dal sem lesz miénk
Holnapra már, mit gondolsz sem tiéd
Orestes: Az érzés, a játék
Az igaz szenvedély
Együtt: Holnapra már csak árnyékként kísért
Legyen még, legyen még a föld legyen miénk
Legyen dal, legyen fény, álarcunk tépjük szét
Orestes: Legyen otthonunk, s legyen szó, mely a szívedhez ér
Elektra: …szívedhez ér
Legyen még, legyen még, legyen még
Legyen vers, legyen más, de régit írjuk át
Legyen még, szenvedély, ha megérint a fény
Legyen otthonunk, s a szó, csak miénk legyen
Ez a dal, ez a kéz, tiéd legyen
Hosszú idő után újra összeállt Diaz és Mentha: megjelent a Méreg, a duó friss dala, amely a 2010-es években megismert közös munkák (Nélküled, A part) után új fejezetet nyit a történetükben.
A Méreg az elmúlt évek megpróbáltatásaira, belső vívódásaira reflektál: ugyanakkor nem csak a veszteségekről szól, hanem arról az állapotról, amikor az ember azt érzi, hogy nincs a jó úton, de ezt még magának sem meri bevallani. A belső én ilyenkor szinte ordít, hogy valami nem oké, de ezt sokszor nem halljuk meg - a refrén is erre a felismerésre reflektál.
„Sokszor vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senki nem ért meg minket, pedig jó lenne, ha valaki mélyre látna és meglátná, mi a bajunk. Közben ezeknek a dolgoknak a nagy részét végül magunkban kell helyretennünk”
- meséli a dalról Diaz. A Méreg hangulatában melankolikus és mély, ugyanakkor fontos volt, hogy reményt is adjon: „Szerettem volna, ha azt éreznék az emberek, hogy nincsenek egyedül.”
A zene és a szöveg megírásán túl a videoklip is teljes egészében self made módon készült. A Kanári-szigeteken, Tenerifén forgatott anyagról Mentha így mesélt: „Ez egy régi történet köztünk Diazzal, mindig ott volt a levegőben, hogy egyszer újra csinálunk valamit. Most jött el az ideje”. A videót stáb nélkül forgatták le, minden külső segítség nélkül, ami tudatos döntés volt: "A videót teljes egészében mi készítettük - gyakorlatilag én forgattam az anyagot, stáb nélkül. Itthon nem találtunk olyan helyszínt, ami azt éreztük, hogy passzolt volna a dal hangulatához. Az óceán, a fekete homokos tengerpart és a Teide látványa viszont mind erősen rezonált a Méreg világával” - teszi hozzá.
A Diaz-Mentha együttműködés nem érinti sem a Wellhello, sem a Hősök működését: mindkét formáció továbbra is aktív, a Méreg egy különálló projekt eredménye.
Fotó: DiazMentha
