|
|
|
| Előadó: | Elektra Mindörökké |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Elektra: Sikít az a vágy, mit magamban érzek
Bűnt követtem el, hogy így szenvedek
Hol van az az ember, ki megvallhatja bűnöm,
mit az élettel szemben elkövetek
Valakit várok, ki megszabadít majd
Megérint, s életre kelt
Ketté szakadt világ, igaz igaz talán
Ketté szakadt világ, mindennek ára van
Az érzelmeknek nincsen többé menedéke,
Játékot játszik úr és a rab
Holnap talán testem, nem lesz az enyém,
de akkor is én vagyok egyedül én
Orestes: Mit rejtesz magadba, titokzatos lény
Elektra: Ha kihallgattál, pusztulj és félj
Orestes: Nem félek, hisz látlak
Elektra: Ostoba fecsegő
Orestes: Talán engem vártál, egy új szeretőt
Elektra: Nincs szeretőm, a testvérem várom
Nincs nekem szeretőm, a szabadságot várom
Orestes: Gyűlölöm, ki a szerelmet, nem érzi át
Álmodom róla, de az ébredés magány
Elektra: Öröm a szerelem, azt hittem pusztulás
Megszűnhetek és vagyok, élő és halott
Orestes: Te is álmodsz hát, titokzatos lány
Szerelemmel ébredsz, mint szárnyaló madár
Orestes: Égig érő jegenyesor olyan a szerelem
Folyó melynek nincsen partja, ilyen az élete
Gyűlölöm, ki a szerelmet nem érzi át
Elektra: Menekülj tőlem, én halált hozok rád
Orestes: Égig érő jegenyékről gyakran álmodom
S akit megszerettem pihen vállamon
Együtt: Már nem hittem, hogy társam lesz
Ott hol senki sem jár
Orestes: Már nem hittem, hogy érzem, rám valaki várt
Holnap talán nem leszel enyém, holnapra már messze hív a fény
Olyan vagyok neked, mint levélnek az ág
Mint vitorlának szél, s ébredő világ
Elektra: Holnap talán ez a dal sem lesz miénk
Holnapra már, mit gondolsz sem tiéd
Orestes: Az érzés, a játék
Az igaz szenvedély
Együtt: Holnapra már csak árnyékként kísért
Legyen még, legyen még a föld legyen miénk
Legyen dal, legyen fény, álarcunk tépjük szét
Orestes: Legyen otthonunk, s legyen szó, mely a szívedhez ér
Elektra: …szívedhez ér
Legyen még, legyen még, legyen még
Legyen vers, legyen más, de régit írjuk át
Legyen még, szenvedély, ha megérint a fény
Legyen otthonunk, s a szó, csak miénk legyen
Ez a dal, ez a kéz, tiéd legyen
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
