|
|
|
| Előadó: | Váradi Roma Café |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Halmágyi Sándor Váradi Gyula Szentirmai Ákos |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Legyél velem kedves, hálás leszek én
Szeress éjjel-nappal, arra vágyom rég
Ne legyen más neked
Senki, csak is én
Én, én, én és megint én
Ígérem, hogy nekem sem kell soha más
Mikor mellettem vagy minden oly csodás
Most már tudom te vagy az, ki nekem kell
Te, te, te és megint te
Maradj még, ne menj el,
Mondod nekem, mikor menni készülök
És közben gyorsan hozzám bújsz,
Majd átölelsz
Jól esik, de úgy teszel
Mintha nem is éreznék semmit
Miközben az egész testem
Libabőr borítja be
Dühöm rögtön elszáll, így hát maradok
Annak aki szeret, nem nehéz dolog
Nem számít már semmi, csak hogy vagy nekem
Te, te, te és megint te
Egyébként is megbocsájtani elég
Szép az élet, mikor veled vagyok én
Éppen ezért kérlek, sose legyen más
Csak én, én, én és megint én
Maradj még, ne menj el,
Mondod nekem, mikor menni készülök
És közben gyorsan hozzám bújsz,
Majd átölelsz
Jól esik, de úgy teszel
Mintha nem is éreznék semmit
Miközben az egész testem
Libabőr borítja be
Dühöm rögtön elszáll
Nem számít már semmi
Csak te, te, te és megint te
Egyébként is megbocsájtani elég
Szép az élet, mikor veled vagyok én
Éppen ezért kérlek, sose legyen más
Csak én, én, én és megint én
[Quizas]
Siempre que te pregunto
Que cuando, como y donde
Tu siempre me respondes
Quizas, quizas, quizas
Y así pasan los días
Y yo desesperando
Y tu, tu contestando
Quizas, quizas, quizas
Estas perdiendo tiempo
Pensando, pensando
Por lo que más tu quieras
Hasta cuando, hasta cuando
Y así pasan los días
Y yo desesperando
Y tu, tu contestando
Quizas, quizas, quizas
Estas perdiendo tiempo
Pensando, pensando
Por lo que más tu quieras
Hasta cuando, hasta cuando
Y así pasan los días
Y yo desesperando
Y tu, tu contestando
Quizas, quizas, quizas
[Himnusz a szeretetről]
Mióta megszülettem, első naptól körül vett a szeretet
Így kezdtem az életet
Úgy láttam, nyíló szívvel erre vártak mindenütt az emberek
A szeretet éltet
Mert amíg szeretet van addig van csak élet
Azon túl semmi sincs, és én is addig élek
A gyűlölet tövén nem nyílik virág
Színtelen minden, magunkat féltem
Mert eltűnik a fény, és megszűnik a szó
S tévelygünk félve, vak sötét éjben
Napjaink félve múlnak, napról napra annyi rosszat hallok én
S terjed a szürke fény
A szépből csúfot űznek, mégis érzem, hisznek még az emberek
A remény is éltet
Mert amíg szeretet van addig van csak élet
Azon túl semmi sincs, és ti is addig éltek
A gyűlölet tövén nem nyílik virág
Színtelen minden, magunkat féltem
Mert eltűnik a fény, és megszűnik a szó
Mert amíg szeretet van addig van csak élet
Azon túl semmi sincs, és én is addig élek
A gyűlölet tövén nem nyílik virág
Színtelen minden, magunkat féltem
Mert eltűnik a fény, és megszűnik a szó
Tévelygünk félve, vak sötét éjben
Ne lássunk tompa felhőt soha fenn az égen
Ne kelljen hulló hamut látni lenn a réten
Tiszta eget lásson, aki felnéz
Csak szeretetet kapjon az emberiség!
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
