|
|
|
| Előadó: | Tankcsapda |
|---|---|
| Album: | Connektor:567 |
| Megjelenés: | 1997 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: |
Lukács Laci |
|
Lukács Laci Molnár Levente (Cseresznye) Buzsik György |
|
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Hard rock, punk-rock, rock |
| Címkék: | Keressük! |
Ez a boka valahogy nem az én stílusom
Ez a boka valahogy vastagabban ér véget
Mint egy elhízott kajmán a Níluson
Aki megeszi az épp arra tévedt vendéget
(lehet Téged)
Ez a boka valahogy nem az én esetem
Ez a boka mintha egy igavonóé lenne
Ebbe a festékbe én nem mártom az ecsetem
A végén még itt mindent össze-vissza kenne
(ha tényleg festék lenne benne)
Ez a boka nem a zsánerem
Ez a boka nekem nem ideál
Hogyha mégis ráverem, hát
Az csak az a baj, ami vele jár, vele jár
Ez a boka valahogy nem a kedvenc bokám
Engem ez a boka engem arra emlékeztet
Hogy a vastag cérna a vékony tű fokán nem fér át
Hidd el én már csináltam néhány ilyen tesztet
(és volt, aki rajta vesztett)
Ez a boka nem a zsánerem
Ez a boka nekem nem ideál
Hogyha mégis ráverem, hát
Az csak az a baj, ami vele jár, vele jár
Végre megérkezett a pop koronázatlan királynőjének, Dua Lipának harmadik nagylemeze, a Radical Optimism, amely 11 dalból áll. Az énekesnő egyedüllétét kiemelő album első felvétele beszédesen az „End Of An Era” (azaz: egy éra vége) címet viseli és olyan slágerek gyűjteménye, mint a „Houdini”, a „Training Season” és az „Illusion”. Dua „pszichedelikus popként” írja le új lemezét, megjegyezve róla, hogy „olyan kiállások és különféle hangzások keveréke ez, amit ha csukott szemmel hallgatsz, akkor egy kész, vizuális világ tárul eléd”.
„Az albumot a szingliségem alatt írtam” – mondta el Dua. „Mindig valami vicces történettel érkeztem a stúdióba, és mindegyik más-más dalt inspirált. Van egy lazaság és őszinteség, ami korábban nem volt meg bennem.”
Az album elkészítésekor a világsztár olyan kivételes művészekkel dolgozott együtt, mint Caroline Ailin (Dua Lipa: New Rules), Danny L. Harle (Caroline Polachek, Charli XCX), Tobias Jesso Jr. (Adele) és Kevin Parker, akit művésznevén Tame Impalaként ismerhet a nagyvilág.
Dua hozzátette: „Mindenki háttere és munkamódszerei jól összeálltak barátként és zeneileg is.” Így folytatta: „Nagyon nyitottak voltunk egymással, és úgy éreztem abban a szobában, hogy sebezhető lehetek, és szabadon beszélhetek a tapasztalataimról. Ennek a zeneisége olyan gazdagnak és izgalmasnak hatott, és szerettem volna ebben teljesen elmerülni és részese lenni.”
A Dua önfelfedezése által ihletett Radical Optimism egy olyan anyag, amelyben értelmet nyer a tiszta öröm és boldogság megélése azokban a helyzetekben is, amelyeket korábban lehetetlennek tűnt elfogadnunk.
A 11 szám közül egy igazán mély jelentésű, a „These Walls” kapott fókuszt a Spotifyon, amelyről elárulta az énekesnő a Zane Lowe-nak adott, nemrég közzétett interjújában, hogy:
„Van ez a közhely, hogy "ó, ha ezek a falak beszélni tudnának, tudod, mit mondanának". Szerintem érezhető az az energia, amikor besétálsz egy szobába és két ember veszekedett, vagy ideges.”
„Azt gondolom, hogy elkerülhetetlen az a beszélgetés, amit senki sem akar, de meg kell tenni, valakinek ki kell szállnia, és bármennyire is fájdalmas, ez általában megfelelő okok miatt történik, mert rólad van szó, és a megérzésed mindig megmondja, hogy valami jó vagy nem…”
Íme a Radical Optimism dallistája:
1. End Of An Era
2. Houdini
3. Training Season
4. These Walls
5. Whatcha Doing
6. French Exit
7. Illusion
8. Falling Forever
9. Anything For Love
10. Maria
11. Happy For You
Fotók: Dua Lipa
