|
|
|
(Titánia):
Zivatar, szökőár, hurrikán,
vad erők, tépjétek szét
Oberont, s e földet szilajon,
s azokat, kik élvezték
nyomorom nézőként!
Legyen itt e föld csak sivatag,
hamuvá omoljon szét!
Feledés borítsa nyomait,
ne legyen e hitvány hely,
hol eszemet elvették!
(Oberon):
Csakugyan, goromba sértés,
hiba volt, beláttam rég!
Könyörülj, csak annyit kérnék,
emiatt ne bűnhődjék az egész embernép.
(Titánia):
Ha-ha-ha, micsoda szánalmas halandzsa ez!
Bla-bla-bla, Te mindig fennkölt szavakra lelsz!
Nagy csapda veled a tündérszövetség,
felmondom, mielőtt bármi jöhetne még!
(Oberon):
Nem lesz több viszály,
torzsalkodni kár.
Nem volnék király, hogyha hibámat…
(Titánia):
Hé, mi ez a nyálzó nyafogás?
Mi ez a bárgyú gagyogás?
Ugye a női zokogás neked a gyengéd?!
(Oberon):
Légy már hozzám gyengéd,
vedd el bűnöm terhét!
Nálad százszor enyhébb
Pokol mélyén a tűz.
Ünneprontó bosszútort, mondd, miért ülsz?
(Titánia):
Értsd meg hát, nekem már nem vagy tündérkirály!
Megmondtam, nem izgat többé, bármit csinálj!
Mit számít, hogyha a földre zuhan az ég?
Nincs már ok, amiért kicsit is aggódnék!
(Oberon):
Jaj, hát ne csináld! Hagyd már, kimerít e párharc!
(Együtt):
Nem igaz, idáig zuhanunk,
zavaros a szellemlét.
Legyaláz naponta ugyanúgy,
ahogyan halandót bánt
sok buta kis ellentét.
Haragos sötétség kavarog,
tűzeső,özönvíz vár,
Vad erők gyötörnek szilajon,
Dübörög és reng a föld,
fenyeget száz halál.
(Oberon):
Tedd meg vélem ugyanúgy,
állj bosszút, vállalom én.
(Titánia):
Itt van ez a csodaszer, használnom kell.
(Oberon):
Erre várok ne kímélj,
varázsolj bármit elém.
(Titánia):
Álmodj rosszul, Oberon,
s álmodban félj, hogy mire ébredsz fel.
(Mindenki együtt):
Kegyelem, kegyelem,
végre, hogy vége legyen.
Enyhüljön a vész, a földön végre.
Haragos sötétség kavarog,
Tűzeső özönvíz vár,
Vad erők gyötörnek szilajon,
Dübörög,és reng a föld,
fenyeget száz halál.
Nincsen többé tél,és nyár.
