|
|
|
(Hermia):
A szerelem a legfőbb törvény,
a vágy, a hagyomány.
Mert hova lesz az emberiség
a törvények híján?
Mondd, hová, s mivé?
Az volna a vég, ha nem szerethetnénk többé.
(Lysander):
De micsoda egy ocsmány béklyó
a kényszerházasság.
És nem tudom az ősöknek miért jó,
ha ránk aggathatják?
Út a sír felé,
az volna a vég, ha nem szerethetnénk többé!
Szökjünk inkább, nagy a föld!
(Hermia):
Ne veszítsünk sok időt!
(Lysander):
Más törvény van odaát!
(Hermia):
Nem akad, ki odalát!
(Lysander):
Nem kívánunk palotát!
(Hermia):
Ciki cifra kalodát!
(Lysander):
Sem lakodalmi lakomát!
(Együtt):
A szomszéd város biztonságot ád!
Ott kárpótol majd bőven minket
a nyár, s az együttlét.
Ott sose követ kandi tekintet,
csak a pillangók, s tündék.
Ott nincs gonosz viszály,
a szerelmünkre vár a szentiváni álom táj.
Gyere, szöknünk kell!
Nosza, tűnjünk el a mi ártatlan kis bűnünkkel.
Gyere most gyorsan,
Veled sorsom van
nem a bujkálásra gondoltam.
De ha nincs más út,
hát nem bánom,
amíg itt vagy nékem, szép párom!
Mert a perspektíva csak abban van,
ami egyben jó, az egyben van.
Gyere kis lelkem,
sosem ismertem
még hozzád méltót egyet sem!
Nekem pénz nem kell, nekem ész sem kell,
mire menjek az ostoba érvekkel?
Minek élnék fenn,
csuda jólétben,
mikor épp rád vágyom főképpen?
Ez az álom most, ami elbódít,
nekem nem jó ott, nekem ez jó itt!
Ez az álom, álom, álom, álom Veled,
minden másnál jóval többet jelent!
Túl az erdőn más a törvény talán,
menedéket találunk egy tanyán.
(Heléna):
Végy hát nőül Dömötör!
(Demetrius):
Jaj, ne gyötörj engem!
(Heléna):
Kellett bezzeg a gyönyör!
(Demetrius):
Ez így érthetetlen!
(Heléna):
El kell venned, ha szeretsz!
(Demetrius):
Ezt soha nem mondtam!
(Heléna):
Így egy lány most hova lesz?
(Demetrius):
Na tűnj már gyorsan!
(Heléna):
Rájössz majd, hogy mi a jó!
(Demetrius):
Hogy veled, azt kétlem!
(Heléna):
Miért nem látod, mi való?
(Demetrius):
Te tudod azt, miért nem!
(Heléna):
Meglátod majd, csuda lesz!
(Demetrius):
Ha békényhagynál...
(Demetrius és Heléna együtt):
Mondd, mit mondjak néked még?
A szerelem a végső törvény
(Demetrius):
Nem hiszem el, hogy ezt megtehetik, őrület!
(Együtt):
a vágy, a hagyomány.
Demetrius:
Nem hagyja az apám, félthetik a bőrüket!
(Együtt):
Mert hova lesz az emberiség,
a törvények híján?
Mondd, hová, s mivé?
Az volna a vég, ha nem szerethetnénk többé!
A szerelem a legfőbb törvény,
a vágy csakis az úr.
Mert hova lesz az emberi lény,
szegény páratlanul?
Mondd, miért nem tanul?
Mert bölcsen szól, ki ősz,
de a szerelem az mindig győz!
(Demetrius):
Csupa hitványság,
s ha van is válság
ugye végül mindig a törvény győz?
(Együtt):
Végül győz!
Az esemény beharangozója így szólt.
A februári Zene x Mozgás esten három művészeti ág találkozott. Zene, tánc és színház is szerepet kapott.
Grecsó Zoltán vendége a Forte Társulat volt, akik színházi darabok táncos feldolgozásait adják elő. Repertoárjukban szerepelnek Petőfi Sándor és Borbély Szilárd drámák, de készítettek feldolgozást Lars von Trier Táncos a sötétben című filmjéből is. Grecsó Zoltán Horváth Csaba koreográfussal beszélgetett, a társulat pedig természetesen bemutatóval is készült a nézőknek.
Az esthez társult az A Dal felfedezettje, Petruska András. Ő zenélt a Forte Társulat performansza alatt, de muzsikált a fiatal tehetség, Géem is.
Az esemény a Petőfi 200 Emlékév keretében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.
Petruska András két nagylemezzel és két EP-vel a diszkográfiájában, az A Dal felfedezettjeként is ismert a közönség számára. Az ő játékát és a tehetségkutatót megjárt Trouble in My Mind című dalt önálló előadásban is élvezhettük, s Petruska muzsikája szolgált aláfestőként a Forte Társulat műsorához is.
- Választottam egy olyan szakmát magamnak, amelyben ki tudok teljesedni és jól tudom érezni magam bárhol a világon, ahová leraknak. Nincsenek ennél nagyobb álmaim az életben
- vallja a művészetéről, a zenéről Petruska.
Petruska adatlapját itt találod.
Az este és a beszélgetés folyamán Petruska minimális betekintést engedett önmagába, a zenéhez való hozzáállásába és mély gondolataiba, amelyek irányítják a némiképp arisztokrarikusra vett karaktervonásait.
- Nem szeretem a gondolatolvasást
- vallja Petruska.
Vagyis jobban teszi a közönség, ha nem akarja megfejteni azt, hogy milyen ember is igazából Petruska.
A programban színházi darabok zenés-táncos feldolgozása szerepelt és persze a hangulatos pódiumbeszélgetés, melyet most is – mint minden korábbi tánc-témájú estet – Grecsó Zoltán táncművész moderált a tőle már megszokott barátságos és felkészült formában.
Horváth Csaba, a Forte Társulat művészeti vezetője és koreográfusa mesélt arról, hogy az A38-on látott performansz két fiatal tehetsége szerepel abban a darabban is, amelyet a veszprémi Hangvillában visz színpadra a társulat. Ez pedig a Petőfi-emlékév kapcsán az egyik leginkább kardinális darab a költő-óriástól: A helység kalapácsát rendezi, fizikai színház formájában.
Ebben - még ha drámai darabról is van szó - a szereplők ugyanannyira fejezik ki a testükkel, mint a szavak szintjén a mondandójukat. Ez különlegesebbé és élvezhetőbbé teszi az előadást. Tánc, zene, színház és próza közöséből áll össze az, amit fizikai színháznak neveznek.
A fiatal tehetség, Géem zeneiségére már a kétezres évek közepén is azt mondtuk volna, hogy hálószoba-pop.
Ültünk az albérletben délután háromkor, hatalmas semmitttevés és világmegváltó gondolatok közepette, egy üveg bor bódító társaságában és trip-hopot hallgattuk. Portishead-et vagy Flunk-ot. És rettentően fontosnak éreztük magunkat. És szükségünk volt erre az elvonulásra, a csendre, a megnyugvásra, a tűnődésre.
De lehetne Géem műfaja a fürdőszoba-pop is. Előbbi azért illik jobban Géem zenéjére, mert Csillapító című klipje egyszálgitáros elmélkedés egy hálószobából. Álomvilágból, merengőn, padlót bámulón gondolatait dúdolva, gitárját pengetve. Ez a fajta muzsika napjaink életritmusát nulla százalékban tükrözi. Ugyanakkor felsejlik benne valami, ami arra enged következtetni: generációjának – és mindazoknak, akiket korosztályán túl is képes megszólítani – igenis szüksége van erre a lassan hömpölygő, magvas gondolatoktól mentes, merengő gondolat-folyamra.
Éppen azért, mert iszonyatos tempót diktálnak a hétköznapok. És jobb, ha olykor megállunk egy ilyen nóta felett tanakodva. Segít kiszakadni a pörgésből és némi digitális detox-ban részesít. Reménykeltő, hogy Géem generációja számára sem minden a technológiáról szól. Tekintve, hogy napjainkban óriási nosztalgia uralkodik a világban zeneileg, érzésekben, hangulatokban, emlékekben, nem is túlzottan idegen a közönségtől, hogy azonosuljon Géem-el.
Ez a múltba révedés pedig az ezredforduló utáni évekre hatványozotton vonatkozik. Elhitte az emberiség, hogy nagy és pozitív változások elé néz, hogy a világ jobb hely lesz, mint volt. Aztán kaptunk a nyakunkba klímakatasztrófát, gazdasági válságot, természeti katasztrófát, világjárványt és háborút. Csoda, ha elvágyódik a nép (a hálószobába)?
Géem megtalálta azt az otthonosan megnyugtató érzést, amit akkor érzünk, amikor este magunkra húzzuk a takarót és teret engedhetünk lelkiállapotunk megnyugvásának.
Fotók: Zeneszöveg.hu hivatalos
