|
|
|
(Hermia):
A szerelem a legfőbb törvény,
a vágy, a hagyomány.
Mert hova lesz az emberiség
a törvények híján?
Mondd, hová, s mivé?
Az volna a vég, ha nem szerethetnénk többé.
(Lysander):
De micsoda egy ocsmány béklyó
a kényszerházasság.
És nem tudom az ősöknek miért jó,
ha ránk aggathatják?
Út a sír felé,
az volna a vég, ha nem szerethetnénk többé!
Szökjünk inkább, nagy a föld!
(Hermia):
Ne veszítsünk sok időt!
(Lysander):
Más törvény van odaát!
(Hermia):
Nem akad, ki odalát!
(Lysander):
Nem kívánunk palotát!
(Hermia):
Ciki cifra kalodát!
(Lysander):
Sem lakodalmi lakomát!
(Együtt):
A szomszéd város biztonságot ád!
Ott kárpótol majd bőven minket
a nyár, s az együttlét.
Ott sose követ kandi tekintet,
csak a pillangók, s tündék.
Ott nincs gonosz viszály,
a szerelmünkre vár a szentiváni álom táj.
Gyere, szöknünk kell!
Nosza, tűnjünk el a mi ártatlan kis bűnünkkel.
Gyere most gyorsan,
Veled sorsom van
nem a bujkálásra gondoltam.
De ha nincs más út,
hát nem bánom,
amíg itt vagy nékem, szép párom!
Mert a perspektíva csak abban van,
ami egyben jó, az egyben van.
Gyere kis lelkem,
sosem ismertem
még hozzád méltót egyet sem!
Nekem pénz nem kell, nekem ész sem kell,
mire menjek az ostoba érvekkel?
Minek élnék fenn,
csuda jólétben,
mikor épp rád vágyom főképpen?
Ez az álom most, ami elbódít,
nekem nem jó ott, nekem ez jó itt!
Ez az álom, álom, álom, álom Veled,
minden másnál jóval többet jelent!
Túl az erdőn más a törvény talán,
menedéket találunk egy tanyán.
(Heléna):
Végy hát nőül Dömötör!
(Demetrius):
Jaj, ne gyötörj engem!
(Heléna):
Kellett bezzeg a gyönyör!
(Demetrius):
Ez így érthetetlen!
(Heléna):
El kell venned, ha szeretsz!
(Demetrius):
Ezt soha nem mondtam!
(Heléna):
Így egy lány most hova lesz?
(Demetrius):
Na tűnj már gyorsan!
(Heléna):
Rájössz majd, hogy mi a jó!
(Demetrius):
Hogy veled, azt kétlem!
(Heléna):
Miért nem látod, mi való?
(Demetrius):
Te tudod azt, miért nem!
(Heléna):
Meglátod majd, csuda lesz!
(Demetrius):
Ha békényhagynál...
(Demetrius és Heléna együtt):
Mondd, mit mondjak néked még?
A szerelem a végső törvény
(Demetrius):
Nem hiszem el, hogy ezt megtehetik, őrület!
(Együtt):
a vágy, a hagyomány.
Demetrius:
Nem hagyja az apám, félthetik a bőrüket!
(Együtt):
Mert hova lesz az emberiség,
a törvények híján?
Mondd, hová, s mivé?
Az volna a vég, ha nem szerethetnénk többé!
A szerelem a legfőbb törvény,
a vágy csakis az úr.
Mert hova lesz az emberi lény,
szegény páratlanul?
Mondd, miért nem tanul?
Mert bölcsen szól, ki ősz,
de a szerelem az mindig győz!
(Demetrius):
Csupa hitványság,
s ha van is válság
ugye végül mindig a törvény győz?
(Együtt):
Végül győz!
