|
|
|
Alfréd:
Egy rossz álom, rossz és gonosz.
Még jó, hogy nem valóság.
Hisz nincs kétség, mindig győz a jó,
Csak bíznunk kell, így mondják.
Ki és mit, hol és hogyan, mikor?
Ki és mit, hol és hogyan, mikor?
Itt van, tudom. Ő is rácélzott.
Hajt az idő, meg kell találnom.
Úgy fest ma, fele oly nehéz,
Az mi tegnap még mázsás súly volt.
Egyre jobban érzem én,
Néhány perc és már rátalálok.
Honnét ez a reggeli?
Ő hozta, talán épp Sarah volt.
S ím e hang, ez is tán ő… aaaah – aah… ah…!!!
Prof.:
Egy jó kis ágy, egy napfényes ház,
S máris frissen ébredsz.
Hú, párolt tea? Kis zabpehely?
Hm, s agyunk munkára kész lesz.
Ténytől – tényig, és senki el nem térít.
Alfréd:
Professzor úr, a szivacs a gróf kezében volt.
Sarah-nak itt kell lennie valahol a kastélyban.
Prof.:
Teljesen érzéketlen figura.
Alfréd:
Ki?
Prof.:
A gróf. Bolonddá akar tenni minket.
Alfréd:
A gróf?
Prof.:
Kis híján felfedte valódi énjét.
Egy éjjeli bagoly vagyok, szólta el magát.
Kérdés az, hol rejti ilyen tájt a szarkofág?
Alfréd:
Szarkofág?
Prof.:
A koporsó, amiben nappal pihen.
Alfréd:
Úgy érti, egy sírban?
Prof.:
Jaj, dehogy is sírban, fiam.
Egy ilyen gróf kriptában nyugszik.
Minden kastélyban van egy ilyesmi.
Máris indulunk, hogy megkeressük!
Alfréd:
Már is?
Prof.:
Haladék nélkül.
Ezt a napot, mintha csak
Kriptakeresésre teremtették volna.
Ma minden jó,
Ez egy tökéletes nap lesz.
Alfréd:
Egy ilyen nap,
És te gyávából hős lehetsz.
Együtt:
Olyan nap ez, hogy a tűzön is átkelsz,
Gyémántot lelhetsz és szörnyeket győzhetsz.
Prof.:
Egy pillanat, egy pillanat.
Egy ilyen kriptakereséshez,
Okos stratégia szükségeltetik.
Alfréd:
Áh, így van professzor úr.
És úgy gondolom, hogy…
Hiba volna elkapkodnunk a dolgot…
Prof.:
Ugyanakkor, minden szükséges szerszám a rendelkezésünkre áll.
Pakolj be a táskába!
Én előremegyek és felderítem a –
Alfréd: …a …
Együtt: …terepet.
Prof.: Iparkodj, fiam!
