|
|
|
(Gróf):
Hosszú évekig csak ábrándoztál.
Ködkép voltam, de most vágyódsz már rám.
Örvendj hát…
Kettőnket most egy lépés választ csak el,
És hogyha hívlak indulsz,
Mert jönnöd kell.
Jössz álmoktól űzve,
Hogy üdvödre lelj.
(Kórus):
Készen állj…Készen állj…!
(Gróf):
Isten meghalt rég, hát miért keresnénk?
(Kórus):
Készen állj…!
(Gróf):
Végtelen életre ítéltetvén, új fajként.
(Kórus):
Készen állj…!
(Gróf):
Vágyjuk a nap tüzét, de féljük a fényt.
A hazug szót hisszük, a rossz rejt reményt…
A jót mind megvetjük, s a gyűlölt hoz kéjt.
(Kórus):
Készen állj…!
(Gróf):
Amit védek, elpusztul, amit áldok sorra elvész.
Vágyad mérgemtől virul, míg e másik létig elérsz.
Merülj el!
Jöjj, vár ránk, vár az éj!
Egész lényed add át!
Az örökkévalóság az, mi vár ott majd ránk.
Én elrejtelek árnyékommal…
(Sarah):
Hallom azt a hangot, ami hív…
(Gróf):
Örvendj hát…
(Kórus):
Készen állj…!
(Gróf):
Kettőnket most egy hajszál választ csak el,
És hogyha hívlak indulsz,
Mert jönnöd kell.
Jössz álmoktól űzve,
Hogy üdvödre lelj.
(Kórus):
Isten meghalt rég, hát miért keresnénk?
Végtelen életre ítéltetvén, új fajként.
Vágyjuk a nap tüzét, de féljük a fényt.
A hazug szót hisszük, a rossz rejt reményt…
A jót mind megvetjük, a gyűlölt hoz kéjt.
