


| Előadó: | Mes |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Mes |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Refrén: 2x
Várj még, Kincsem,
Várj még, kérlek, ne menj el!
Csak jobb lehet ennél!
Kérlek, ne menj!
Ülök a buszomon, és Rád gondolok Kincsem
Kinézek az ablakon és ugyanezt érzem
Becsukom a szemem a Te képedet látom
Újra karjaimba zárom, már nagyon várom,
Hogy eljön majd a pillanat az ágyamba fekszel
Nézem, ahogy alszol és minden egyes perccel
Közelebb a biztonság tudom, hogy mit érzel
Majd elválaszt az élet és könnyes szemmel nézel
Korhű képeket a fájdalom elénk állított
Majd előtűnik barát kire rájössz, hogy csak áhított
És mi van Veled ilyenkor mondd szobád mélyén búsan
Mikor nem látod a jót, mert Te azt hiszed,csak rossz van
Én mondtam előre, hogy sok lesz majd a fájdalom
Hogy mindig hallgass figyelmesen, érezd súlyát szavakon
Csak nyitott szemmel látod, hogy jóra nem vezethet vakon
Most hallgatod a számot rájössz valóság nem álom!
Refrén: 2x
Várj még, Kincsem,
Várj még, kérlek, ne menj el!
Csak jobb lehet ennél!
Kérlek, ne menj!
Rohanó világ ez, hol nem érdekel senki
Meddig tart pillantásod valakire vetni
Nem az a kérdés, hogy miért állsz ott,
Hanem hogy miért nem bújsz hozzám, ha látod, hogy fázom
Rohanó világ ez, hol nem érdekel senki
Meddig tart pillantásod valakire vetni
Nem az a kérdés, hogy miért állsz ott,
Hanem hogy miért nem bújsz hozzám, ha látod, hogy fázom
Telnek, múlnak a napok és látod, hogy nincs vége
Talán az igaz Szerelem jött el
Ugyan miért ne szilánkokra tört a szíved
Annyi csalódástól, most már nem mersz kockáztatni
Hát mit vársz mástól, megértél már sok mindent
Hogy hűtlen anyád eldobott, temetted a testvéredet
Ez gyűlöletre tanított, mikor hamis barát hízelgő szava megvakított,
Akkor mereven ólomkatona a tested harcot vívott
A lelkeddel mi összeomlott szépen belevágták
A magyar valóság fellelhető összes hideg átkát
Aztán melléd bújik ő, kire talán nem is vágytál
És összeáll a kép: Ő az álom kire vágytál!
Refrén: 2x
Várj még, Kincsem,
Várj még, kérlek, ne menj el!
Csak jobb lehet ennél!
Kérlek, ne menj!
Végszóként csak elmondom, hogy mindent tisztán lássál
Nem lesz boldog ember, ki mindig a múltban vájkál,
Tudom kiölték az érzést, de Te mindig talpra álltál
Az élet edzett erős vagy, hát itt az idő szálljál
Mások szerint depresszió, hogy a dalomat magadnak írod
Szerintem csak létszükség, ha túlélni így bírod
De most tárd ki a szárnyadat, mert tönkretesz a börtönöd
Hogy nem törődött veled senki, nem kell magad gyötörnöd!
Refrén: 2x
Várj még, Kincsem,
Várj még, kérlek, ne menj el!
Csak jobb lehet ennél!
Kérlek, ne menj!



A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala