|
|
|
| Előadó: | Mes |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Mes |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refrén: 2x
Várj még, Kincsem,
Várj még, kérlek, ne menj el!
Csak jobb lehet ennél!
Kérlek, ne menj!
Ülök a buszomon, és Rád gondolok Kincsem
Kinézek az ablakon és ugyanezt érzem
Becsukom a szemem a Te képedet látom
Újra karjaimba zárom, már nagyon várom,
Hogy eljön majd a pillanat az ágyamba fekszel
Nézem, ahogy alszol és minden egyes perccel
Közelebb a biztonság tudom, hogy mit érzel
Majd elválaszt az élet és könnyes szemmel nézel
Korhű képeket a fájdalom elénk állított
Majd előtűnik barát kire rájössz, hogy csak áhított
És mi van Veled ilyenkor mondd szobád mélyén búsan
Mikor nem látod a jót, mert Te azt hiszed,csak rossz van
Én mondtam előre, hogy sok lesz majd a fájdalom
Hogy mindig hallgass figyelmesen, érezd súlyát szavakon
Csak nyitott szemmel látod, hogy jóra nem vezethet vakon
Most hallgatod a számot rájössz valóság nem álom!
Refrén: 2x
Várj még, Kincsem,
Várj még, kérlek, ne menj el!
Csak jobb lehet ennél!
Kérlek, ne menj!
Rohanó világ ez, hol nem érdekel senki
Meddig tart pillantásod valakire vetni
Nem az a kérdés, hogy miért állsz ott,
Hanem hogy miért nem bújsz hozzám, ha látod, hogy fázom
Rohanó világ ez, hol nem érdekel senki
Meddig tart pillantásod valakire vetni
Nem az a kérdés, hogy miért állsz ott,
Hanem hogy miért nem bújsz hozzám, ha látod, hogy fázom
Telnek, múlnak a napok és látod, hogy nincs vége
Talán az igaz Szerelem jött el
Ugyan miért ne szilánkokra tört a szíved
Annyi csalódástól, most már nem mersz kockáztatni
Hát mit vársz mástól, megértél már sok mindent
Hogy hűtlen anyád eldobott, temetted a testvéredet
Ez gyűlöletre tanított, mikor hamis barát hízelgő szava megvakított,
Akkor mereven ólomkatona a tested harcot vívott
A lelkeddel mi összeomlott szépen belevágták
A magyar valóság fellelhető összes hideg átkát
Aztán melléd bújik ő, kire talán nem is vágytál
És összeáll a kép: Ő az álom kire vágytál!
Refrén: 2x
Várj még, Kincsem,
Várj még, kérlek, ne menj el!
Csak jobb lehet ennél!
Kérlek, ne menj!
Végszóként csak elmondom, hogy mindent tisztán lássál
Nem lesz boldog ember, ki mindig a múltban vájkál,
Tudom kiölték az érzést, de Te mindig talpra álltál
Az élet edzett erős vagy, hát itt az idő szálljál
Mások szerint depresszió, hogy a dalomat magadnak írod
Szerintem csak létszükség, ha túlélni így bírod
De most tárd ki a szárnyadat, mert tönkretesz a börtönöd
Hogy nem törődött veled senki, nem kell magad gyötörnöd!
Refrén: 2x
Várj még, Kincsem,
Várj még, kérlek, ne menj el!
Csak jobb lehet ennél!
Kérlek, ne menj!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
