|
|
|
| Előadó: | Lincoln |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Fejem alatt egy párna,fekszem álmaimra várva,
Mit nem adnék érte,ha csak egy valóra válna,
Mi az ára,lehet,hogy csak várok a csodára,
És a végén majd a nyakam akaszthatom egy fára,
Porból lettem porrá leszek,
Közben teszek veszek,eszek iszok,észreveszek,érzékelek,
Élve temetek el mindent ami fáj,ami nincs,ami nem is volt,
Határ a csillagos égbolt,de rég volt,
Mikor gyermekként csillogó szemekkel vártam a jövőt,
De azóta minden romba dőlt,
Erőt visszakérek amit adtam,amit kaptam,amit láttam,
Megbántam mindent amire vártam,
Mert az idő csak múlik,néha rohanóan siet,
Mennyi élet van a földön,és az egyik csak a tied,
A szemed alatt közben meg vonalak lesznek,
És te számolod őket,ahogy múlnak a percek
Refr.:
Hova tűnnek percek,elvihetnek egyet,de vissza se hoznák már,
Csak a város zajától édes a pillanat,amit elhoztál,
Hova tűnnek a percek,elvihetnek egyet,de vissza se hoznák már,
Csak a város zajától édes a pillanat,amit elhoztál
Én megállítanám az időt,ha lehet,
Egy percet az életemből itt hagynék neked,
Csak sivár rónák váltogatják egymást,
Fáklyát gyújtanék a sötétben,ha nem látsz,
Az én időm is véges,de körbevesz a tél,
Lassan elmúlik a nyár,
És megint jön a tél,
Én meg a tükörben látom,ahogy felnőttem,
És az idő csak úgy elrohant előttem.
Keresem a múltban néha a jelet,
Megkeresném mindazt,ki régen elfeledett,
Az élet útján kanyarok keresztezik az utam,
Egy-egy állomás jelzi csak,hogy meddig is jutottam,
Talán eltévedtem régen,a csillagokat felhők takarják,
De súgják,egy új korszak eljött,Hova visz,hova még,
Szembe jön egy szakadék,keresem de nem találom hol a fék,
Majd a föld mélyén,taLán hat láb alatt,elporhadt minden,mi az életemből maradt,
Mások élete csak reklám,de az enyém a film,nézhetem míg nem jön el a vége főcím.
Refr.:
Hova tűnnek percek,elvihetnek egyet,de vissza se hoznák már,
Csak a város zajától édes a pillanat,amit elhoztál,
Hova tűnnek a percek,elvihetnek egyet,de vissza se hoznák már,
Csak a város zajától édes a pillanat,amit elhoztál
Néha nem tudom,kivagyok,
Otthonom egy sötét verem,
És csak akkor jövök elő,mikor kimondják a nevem,
Álmomban egy árnyék átvágta a torkom,
De nem fogadott be a pokol,visszadobott sokszor,
Ám az Isten sem szeretné,hogy a holtak közé lépjek,
Kínomban még átadok egy kiáltást a szélnek,
Az örök vadászmezők mindig messze elkerülnek,
Angyalok bevarrt szájjal velem szemben ülnek,
Az Istenük meg háttal,könnyeimben szégyen,
A megoldást keresem,de nem lelem az égen,
Hova tünhetett a lelkem,az erőm csak egy gödör,
Ahol árnyékok élnek és a nap már nem tündököl,
Csak a bánat és a szégyen körhintáznak együtt,
Gyászolják az időt,mi a végtelenben eltünt,
És az elmúlt évek állnak mögöttem a sorban,
Egyre többen lesznek,míg a szívem dobban.
Még a lélegzet sem akad,puszta sóhaj csak a jelen,
Egy apró darab káosz,minden egy kis helyen.
Álmok és a fények amik egymás után mennek
Néha lassan,néha gyorsan de elmúlnak a percek.
Refr.:
Hova tűnnek percek,elvihetnek egyet,de vissza se hoznák már,
Csak a város zajától édes a pillanat,amit elhoztál,
Hova tűnnek a percek,elvihetnek egyet,de vissza se hoznák már,
Csak a város zajától édes a pillanat,amit elhoztál
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
