|
|
|
| Előadó: | Holdbeli Csónakos (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Weöres Sándor Melis László |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ha keresed, megtalálod,
fagyöngy lett az ágon,
dédelgeti, ölelgeti
dongószárnyú álom.
Gyí, paripám! Sólymocskám,
édesem, ne mozogj.
Mindjárt megérkezünk, ne félj.
Medvefia, vigyázz! Vigyázz!
A sumér király haragszik rátok.
Vihart küld ellened.
Siess, siess...
Mekkora felhők!
Sötétedik az ég előttem.
Rajta, paripám! Gyorsítsd
az iramot! Ha sietünk, még
a vihar előtt megérkezünk.
Térj vissza, te barna fiú!
A homály dajkái vagyunk,
csigás koraősz hajunk,
kedvünk mindig szomorú.
Ládd, égi mezőkön sírunk érted:
térj vissza! Ha ifjan elérne a véged,
kár volna, te barna fiú.
Ne bántsatok, szép sötét felhők!
Biztos nektek is volt, akit
szerettetek, gondoljatok erre.
Nem térhetek vissza.
Gyí, paripám!
Letelt a hat nap és a hét
éjszaka. A Hold közeledik a
Nap felé, mindjárt föléje borul.
Gyorsan megépítem a máglyát.
Gyere csak, gyer ide,
széttéplek izibe, hi-í!
Ledoblak, lódítlak,
a vízbe zúdítlak, hu-ú!
Ne húzkodj, nyavalyás,
úgysem ijedek meg tőled,
Hallod? Hallod?
Láttam már nálad különbet is.
Légből ácsolt ágyon ülünk,
tenger ölében lóg a hajunk.
Arra hazádba visszamehetsz,
erre halálba csalunk.
Megsiratunk, megsiratunk.
Kész leszek egykettőre.
Nem késem el. Már csak,
tüzet kell gyújtanom.
Hová is tettem a tűzeszközöket?
Gyühé, robogok a fekete magason,
összetaposom, aki az utamat állja!
Édes paripám, meg ne torpanj!
Ha minden össze is fog ellenünk: rajta! Nézd, egyre
közelebb a part. Sólymocskám,
édesem, ne mozogj!
Kovakő, kovakő, üss szikrát,
kész már a máglya!
Tapló, tapló, fogj tüzet,
lobbanj hegyes lángra!
Segítsetek, szellemek,
holtig tűzben állnom!
Fönn a mennyei szép
csónakban várj, édes párom!
Fogj el minket, barna fiú!
Csókolj minket, barna fiú!
Visszafelé már nincsen utad,
véred tölti a nagy poharat.
Kár érted, barna fiú.
Paripám, csak még egy
kicsit szorítsd! Mindjárt
föld van alattunk!
Ropog a máglya,
ropog a máglya,
füstje csap a Holdba.
Föl a Holdig szállok én
szikrán lovagolva.
Ezt a földi rabigát
már sose hordom.
Hamu között kormosan
hever majd a csontom.
Jaj, a sólymom! Elhagyott a sólymom!
Mindjárt nálad leszek kedvesem,
tárd ki a karodat!
Hisz ez a Medvefia sólyma!
A sólyom megelőz engem! Nem!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
