


| Előadó: | Holdbeli Csónakos (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Weöres Sándor Melis László |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Ha keresed, megtalálod,
fagyöngy lett az ágon,
dédelgeti, ölelgeti
dongószárnyú álom.
Gyí, paripám! Sólymocskám,
édesem, ne mozogj.
Mindjárt megérkezünk, ne félj.
Medvefia, vigyázz! Vigyázz!
A sumér király haragszik rátok.
Vihart küld ellened.
Siess, siess...
Mekkora felhők!
Sötétedik az ég előttem.
Rajta, paripám! Gyorsítsd
az iramot! Ha sietünk, még
a vihar előtt megérkezünk.
Térj vissza, te barna fiú!
A homály dajkái vagyunk,
csigás koraősz hajunk,
kedvünk mindig szomorú.
Ládd, égi mezőkön sírunk érted:
térj vissza! Ha ifjan elérne a véged,
kár volna, te barna fiú.
Ne bántsatok, szép sötét felhők!
Biztos nektek is volt, akit
szerettetek, gondoljatok erre.
Nem térhetek vissza.
Gyí, paripám!
Letelt a hat nap és a hét
éjszaka. A Hold közeledik a
Nap felé, mindjárt föléje borul.
Gyorsan megépítem a máglyát.
Gyere csak, gyer ide,
széttéplek izibe, hi-í!
Ledoblak, lódítlak,
a vízbe zúdítlak, hu-ú!
Ne húzkodj, nyavalyás,
úgysem ijedek meg tőled,
Hallod? Hallod?
Láttam már nálad különbet is.
Légből ácsolt ágyon ülünk,
tenger ölében lóg a hajunk.
Arra hazádba visszamehetsz,
erre halálba csalunk.
Megsiratunk, megsiratunk.
Kész leszek egykettőre.
Nem késem el. Már csak,
tüzet kell gyújtanom.
Hová is tettem a tűzeszközöket?
Gyühé, robogok a fekete magason,
összetaposom, aki az utamat állja!
Édes paripám, meg ne torpanj!
Ha minden össze is fog ellenünk: rajta! Nézd, egyre
közelebb a part. Sólymocskám,
édesem, ne mozogj!
Kovakő, kovakő, üss szikrát,
kész már a máglya!
Tapló, tapló, fogj tüzet,
lobbanj hegyes lángra!
Segítsetek, szellemek,
holtig tűzben állnom!
Fönn a mennyei szép
csónakban várj, édes párom!
Fogj el minket, barna fiú!
Csókolj minket, barna fiú!
Visszafelé már nincsen utad,
véred tölti a nagy poharat.
Kár érted, barna fiú.
Paripám, csak még egy
kicsit szorítsd! Mindjárt
föld van alattunk!
Ropog a máglya,
ropog a máglya,
füstje csap a Holdba.
Föl a Holdig szállok én
szikrán lovagolva.
Ezt a földi rabigát
már sose hordom.
Hamu között kormosan
hever majd a csontom.
Jaj, a sólymom! Elhagyott a sólymom!
Mindjárt nálad leszek kedvesem,
tárd ki a karodat!
Hisz ez a Medvefia sólyma!
A sólyom megelőz engem! Nem!



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.