Manapság kevesebbet alszok, mert hát írok egész éjjel
annyi mindent begyűjtöttem, hogy kiszórhatom fél kézzel.
Bennem a lányok olyan durván nyomot hagynak
hogy csodálom hogy bírom, hogy örülök minden napnak
én minden lapnak csak a hátoldalát nézem,
már nem tudom hogy mit tegyek úgy érzem,
már odaát érzem a szerelmes énem úgy csókol
hogy ezért veszekszik a másik
de a szóból én nem értek.
Ez vakít meg, ettől lakik bennem más ketten vagyunk Én és Én
de ez nem egy vallomás ,a tudat meg hasadt, és ez próbál uralkodni
a jobbik énem küzd még ,de a rosszabik akar újat hozni
én ezzel-azzal itt-ott barátkoztam így-úgy
már nem csak akkor adok pacsit,ha a béke pipát szívjuk,
mi ketten irjuk le azt kettő féle képpen
amit egy szívben találunk, amit csak én látok az égen
kaptam a beaf-et amíg a sírósat nyomattam azért voltam
rossz meg szemét mert a cerkám úgy koptattam
bennem van most is csak már nem úgy mint annó,
én nem voltam depressziós csak hát ismerős a padló.
Refrén (2x):
Két lélek egy szív, egy test meg egy agy,
Én és Én a skizofrén, hiszen te mindig velem vagy
Velem voltál, velem leszel, velem maradsz, de most
eltüntél mégis mondd, merre haladsz?..
Én feltenném a kérdést, de már nem érdekel a válasz,
hogy miért vagyunk ketten amíg ha fáj, a másik támaszt.
Tépem a hajam, mert nem értem meg a gyerekkort
lassan felnőtté válunk, csak feledném hogy velem volt.
Hogy velem történt, de az ez vagyok is neked szólt
én régen veled élek és majd veled leszek pont
mer amit én éltem át, azért őt bántották közben, amit én követtem el
ezért én maradtam köztem.
Már a tükörben melankolikus az állapot
Én és Én a skizofrén, így magammal eggyé válhatok.
Ugyan mit várhatok, mire számítsak majd holnap
hogyha nincsen miért kelni, mert már nemtudom hogy hol vagy.
Az élet koszt ad, meg rózsaszín felhőket,
egyszer minden perc édes, máskor pofoz mindkettőnket,
de amit, énmondok ki azt a másik Énem irta le, lassan már ott tartunk,
hogy majd magam hívom featbe,
nem adom rílbe,mert latinra tanitottak,
a barátok meg a szerelem,
hogy irjak..ne radirozzak..
Refrén (4x):
Két lélek egy szív, egy test meg egy agy,
Én és Én a skizofrén, hiszen te mindig velem vagy
Velem voltál, velem leszel, velem maradsz, de most
eltüntél mégis mond, merre haladsz?..
Több mint 500, a létminimum alatt élő magyar előadóművész megélhetéséhez nyújtott segítséget az Előadóművészi Jogvédő Iroda 2025 első felében.
Havi nyugdíj-kiegészítő támogatást 267 olyan elismert előadóművész kapott, akik alacsony nyugdíjuk mellé semmilyen más juttatásban nem részesülnek, 166 rászorult pedig egyszeri segélyhez jutott. Az átlagos támogatási összeg 130 ezer forint volt.
Idős korukban a rangos előadóművészek különböző művészeti ágakban eltérő mértékben kerülhetnek nehéz anyagi helyzetbe. Ebből a szempontból talán a könnyűzene világa a legmostohább, ahol egyik pillanatról a másikra el lehet veszíteni a népszerűséget és azzal együtt a jövedelem nagy részét.
A könnyűzenészek körében a mai napig nehéz elültetni az időskori öngondoskodásra való felkészülés gondolatát.
Akik aktív életük során nem kaptak magas állami, szakmai kitüntetést, előfordul, hogy nehéz öregkornak néznek elébe. Rajtuk segít az EJI azzal, hogy a szolidaritás jegyében egyszeri támogatást, vagy rendszeresen nyugdíj-kiegészítést nyújtanak számukra.
A juttatás fedezetét a jogdíjak révén maguk a művészek termelik meg. A támogatásért bármely előadóművész folyamodhat, aki megfelel a feltételeknek.
Az összegről a kérelem alapján a Jogdíjbizottságok javaslatára az EJI elnöksége dönt
A nyugdíj-kiegészítés havi összegét az EJI a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj 35-200 százalékában, különös méltánylást igénylő esetben legfeljebb annak 300 százalékában határozta meg.
A létminimum alatt élő művészek állami nyugdíját akár meg is duplázhatja ez a kiegészítő járadék.
Fotó: illusztráció/Freepik