|
|
|
Manapság kevesebbet alszok, mert hát írok egész éjjel
annyi mindent begyűjtöttem, hogy kiszórhatom fél kézzel.
Bennem a lányok olyan durván nyomot hagynak
hogy csodálom hogy bírom, hogy örülök minden napnak
én minden lapnak csak a hátoldalát nézem,
már nem tudom hogy mit tegyek úgy érzem,
már odaát érzem a szerelmes énem úgy csókol
hogy ezért veszekszik a másik
de a szóból én nem értek.
Ez vakít meg, ettől lakik bennem más ketten vagyunk Én és Én
de ez nem egy vallomás ,a tudat meg hasadt, és ez próbál uralkodni
a jobbik énem küzd még ,de a rosszabik akar újat hozni
én ezzel-azzal itt-ott barátkoztam így-úgy
már nem csak akkor adok pacsit,ha a béke pipát szívjuk,
mi ketten irjuk le azt kettő féle képpen
amit egy szívben találunk, amit csak én látok az égen
kaptam a beaf-et amíg a sírósat nyomattam azért voltam
rossz meg szemét mert a cerkám úgy koptattam
bennem van most is csak már nem úgy mint annó,
én nem voltam depressziós csak hát ismerős a padló.
Refrén (2x):
Két lélek egy szív, egy test meg egy agy,
Én és Én a skizofrén, hiszen te mindig velem vagy
Velem voltál, velem leszel, velem maradsz, de most
eltüntél mégis mondd, merre haladsz?..
Én feltenném a kérdést, de már nem érdekel a válasz,
hogy miért vagyunk ketten amíg ha fáj, a másik támaszt.
Tépem a hajam, mert nem értem meg a gyerekkort
lassan felnőtté válunk, csak feledném hogy velem volt.
Hogy velem történt, de az ez vagyok is neked szólt
én régen veled élek és majd veled leszek pont
mer amit én éltem át, azért őt bántották közben, amit én követtem el
ezért én maradtam köztem.
Már a tükörben melankolikus az állapot
Én és Én a skizofrén, így magammal eggyé válhatok.
Ugyan mit várhatok, mire számítsak majd holnap
hogyha nincsen miért kelni, mert már nemtudom hogy hol vagy.
Az élet koszt ad, meg rózsaszín felhőket,
egyszer minden perc édes, máskor pofoz mindkettőnket,
de amit, énmondok ki azt a másik Énem irta le, lassan már ott tartunk,
hogy majd magam hívom featbe,
nem adom rílbe,mert latinra tanitottak,
a barátok meg a szerelem,
hogy irjak..ne radirozzak..
Refrén (4x):
Két lélek egy szív, egy test meg egy agy,
Én és Én a skizofrén, hiszen te mindig velem vagy
Velem voltál, velem leszel, velem maradsz, de most
eltüntél mégis mond, merre haladsz?..
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
