



Muki:
Megint tetten ért a hajnal
észre sem vettem hogy az összeomlott világ
elrohan melettem én ezt szerettem volna nem számitanak a hibák
mert megtanultam értékelni a hazug szót
ami hátteret ad a mosolynak
ha másokban nem látjuk meg a jót
de tartalmat nyújt át a gondolat az igazsággal szemben
a holdfénye melegít de túl távol áll töllem
mert én is attól rettegek hogy megismernek belülről is az emberek
mikor szenvedek éjjel csak pillanatnyi állapot
de ézhez térek nappal
és felülemelkedek nagyobb tapasztalattal az életképeimen
ahol egy büntől fénylő angyal marasztalja egy átutazó sóhaját
aki érdekből volt vétkes és a nap másik oldalánál tért nyugovóra
én egy más világban éltem de mára elég volt
nyomós okkal távoztam
köszöntem szépen
mert tudtam nem vagyok erösebb
de a vérben úszó szivárványról
lehulló esőcsepp sem váltja meg a királylányt egy koronával
bármennyire szeretné
olyan vizeken evezünk ahol beszállhatnál helyettem
és ha segítesz majd a remény tovább úszik
én felfedeztem egy új utat ahol a nap nyugszik.
Refr.
Csak ne keljen fel az nap
az éjből egy ujjabb falat
csak meg álmodhassam mégegyszer
így hallom a szavad
csak ne fusson el az alkony
szavad igy már nem hallom
( szsz,bd )
sötétben lát az égre visszavarrom.
ÁdE:
Némán szeretnék eltávozni de túl hangos a léptem
ne ébredj fel hajnalban
én este aztkértem
te szépen szótfogadtál mégis egyedül maradtál
majd az alkony fénye felébreszt cifra szókkal
meghátráltál
üres az ágy, batyuval vállon lépek az éjszakába
de ki tart számon
testhez áll az éj nadrágja
kormos és csendes, nem olyan reppes ez megnyugtat
esti záporba megyek mert az nem untat
valami újat mindig mutat
hogy lehet szeretni az életet , felülemelkedni dolgokon
de ez csak képzelet
Ádi mégis erről képzeleg
hogy az alkonyban egy lány markolja majd mind a két kezed
eljön majd a nap hogy elragadja mi fontos
sajnos mindig jókor kel sajnos ő mindig pontos
de pont most mikor már hozzászokott szemünk
egymásé nem leszünk
te ezt lehet nem is érted
ahol a nap nyugszik Ádi arra ébred. ( yo, Ádi arra ébred)
Refr. 2x
Rico:
Most úgy érzem mintha minden a múltba húzna újra
könnyes szemmel fordulok el pár füstkarikát fújva
csak a napfény zavart
üres üveggel a kézben
egyedül azt bámulom SzSz BD fennt az égen
az árnyék uralkodott még a napfény meg nem jelent
vártad hogy megszülessek majd Isten ujból teremt
egy ideig ez jó volt
igen boldog voltam máshol
olyan kis világban ahol a padtársam is másol
olyankor te játszol a napfény gyümölcsével hisz már majdnem érett
ekkor te is fölnézel
az égbolt alkonyában két SZ betű világít
a három lovag egyben egy B-vel D-vel irányít
a felhők felett ezért a napsugárral sétálsz
én a holdról nézlek és kérdezem hogy miért állsz
ha feladtam a létem mint egy magányos farkas
ha nemfigyelsz rám kérlek akkoris hallgass
hogy a tudat felülmúljon érzem erejét a holdnak
majd a fülembe súgjon
hogy van értelme a sornak
mégis elbújtam elölled lehet gyávának tartasz
én a sötétben élek de te nappal hallgatsz
mert akkor alszom megint nincs aki felébresszen
ha az álomtündér legyint
egy érzelem szikrája amit nappal érzek
majd a szikla alá kúszik
és én ott kelek majd fel ahol a nap nyugszik.



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.