|
|
|
Emlékszem, mikor neked minden folyton összejött,
Élvezted, ahogy beégettél az emberek előtt.
Nem kellett a társaságom, nem is vágytam rá,
De a sors bal keze egyszer ... téged is megtalált
Mit vársz tőlem, nem tudom, nincs már több esély,
Magasba szálltál, lenéztél rám, de ez már véget ért.
Ha így jártál, hát így jártál, én nem hunyok szemet
Ne várd tőlem, hogy én nyújtom majd a segítő kezet.
Helyet cseréltünk az üléseken, én kerültem fel,
A kényelmesebb poszton immár én terültem el.
Eljött hát az én időm, én el nem feledtem,
Milyen voltál én velem, nem kapsz kegyelmet.
Fátylat borítottam a múltra, nem tudom miért,
A jóindulat beszélt hozzám, bár nemsok jó ígért.
Idővel aztán mégis úgy hozta össze a sors,
Hogy haverként jöttél volna, de nem érdekelt a poszt.
Ne hízelegj, nem kell többet már a hazug szó,
Nem éred el, hogy a haragom tüze itt elaludjon.
Nem kell az az ember, aki mindig vadászott rám,
Most tenyeréből etetne, ez nem jó barát!
Segíts Te is egy kitöltéssel!
