|
|
|
Most is látom arcodat,
A gyűlölet még megmaradt,
Nem is értem, miért hajt téged ez a tűz...
De ez már régen nem te vagy,
A harag végleg elragadt,
Hosszú évek óta mindig csak ez űz.
Tudod itt senki nem hibás,
Ez a válasz, nem vitás,
Minden mondatodban kísért még a múlt...
Ha beszélnünk kell, mondd el azt,
Szemtől szembe, mi aggaszt,
Hidd el, mindkettőnknek ez a helyes út.
Mindig számítottam rád,
Annyi minden várt reánk,
Mégis egy csapásra minden elveszett...
A közös célok, az álmaink,
Küzdelmeink, a vágyaink,
Visszanézve őket oly' szép lehetett.
Megvitatnánk a dolgokat,
Áthidalnánk a gondokat,
Arra kérlek, ne légy ilyen elvakult...
Számtalanszor mondtam azt,
Bennem mindig megbízhatsz,
Nem kértél belőlem, hát így alakult.
Haragom félre tudom tenni,
Nem hiszem el, hogy csak ennyi,
És nem is lesz már semmi,
Többé nem köszön majd senki.
De tudok e nélkül is élni,
Nehéz dolgokon továbblépni,
Mástól segítséget kérni,
És a szemeid közé nézni.
Segíts Te is egy kitöltéssel!
