|
|
|
Szerelmet akartam, mert a szomjúság kiszárított
Szabályos voltam mindig, de a bíró is kiállított
Miattad történt, de mégsem tudlak vádolni
Próbáltam számolni, hányszor hagyta el ajkamat az a szó, hogy szeretlek
De könny maradt a dal alatt
A sebekben piszok, bünősnek tartalak
Vagyis annak tartottalak, így a fájdalmamra iszok
Az üres poharamból, amire most gondolok, titok
Táncolj velem kérlek, csak markold meg a mancsom
Én ezt szeretném csupán, ezért szaggatott a hangom
Ugyan mit mondhatnék? Nekem te vagy tökéletes
Az, hogy rólad írok neked szerintem is tök érdekes
Mégis úgy érzem, hogy ki kell adnom magamból
De hallgasd meg a végét is, mert beszélek még magamról
Csak egy darab toll, egy papír meg egy tinta
Sorokba rajzolom az arcod, de az is csak minta
Hogy én mit szeretek? A szádat és a szemedet
A csókodat, a bőrödet, az illatod, a kezedet
Az egész lényedet meg azt mikor úgy bújtál
Hogy kirázott a hideg, így a szívem most is úgy fáj
Ahogy két éve mikor üzentem, hogy megtudd
Hogy a szívem össze törted, de Erik akkor sem fut
Többé már el, többé nem fordítok hátat
Hiszen én voltam az mindig, aki válaszra várhat
Te rám tapostál és ezt azért kellet tűrnöm
Mert beléd szerettem, és így ez lett a bűnöm...
/Niki/
Álmodom rólad, könnyek csöppenek a lapra
Miattad sírok, ezért vagy minden dalban
Ya, én úgy nézek a szemedbe, hogy a lábam beleremeg
Mondd miért kell úgy lennie, hogy aki nem szeret veled lehet?
Megtennék mindent esküszöm, hogy mindent érted
De mit mondjak még? Én csak szeretlek ezt érsd meg
Mai napig nem fogom fel, hogy a helyes utam melyik
Nem tudom elfogadni, ha nem szeretsz rosszul esik
Mindig azt kértem, hogy őszintén és nyitottan
De ha a szerelem gyönyörű, akkor miért kelet titokban
Találkoznunk mindig úgy mikor nem látnak
Miért kellene elhinnem, hogy a fogalom nem fájhat
Amikor fáj, olyankor érzem úgy, hogy végem
Volt, hogy elakartam menni és volt kezemben a késem
Ma már megértem, hogy nem megoldás a túlvilág
De ha én vagyok a gyáva, akkor a te szíved a túl szilárd
Kérnélek, úgy csináld ahogy a szíved lediktálja
Hogy a szerelem nem múlik, ahogy a srác azt le firkálja.
Szemében könnyel, volt, hogy batyuval a hátamon
Indultam világgá, mert megharapott a fájdalom
Kalandor lettem, egy elvarázsolt kisgyerek
Aki így fejez ki mindent, mert ő így szeret...
/Niki/
Álmodom rólad, könnyek csöppenek a lapra
Miattad sírok, ezért vagy minden dalban
Mindig ezüst érmes voltam, jelentéktelen és második
A szívemet kitépted, de már nem csak nézek, látok is
Az idő begyógyít, azt mondtad, hogy minden sebet
De ha tükör elött állok csak a tükörképem nevet
Az is csak rajtam, mert én beléd szerettem és így meghaltam érted
Mindent feladtam, üzentem könnyes szemmel, pedig nem kérted
De azt mondtad te is érzed, ugyanazt a dolgot
Hogy te is vonzódsz hozzám, hogy te sem vagy boldog
Hogy te is sírtál miattam és hiányzok még sokszor
Te is furcsának találod, hogy amikor más csókol
A szíved majd kiugrik pedig épp rám gondol..
/Niki/
Álmodom rólad, könnyek csöppenek a lapra
Miattad sírok, ezért vagy minden dalban
Álmodom rólad, könnyek csöppenek a lapra
Miattad sírok, ezért vagy minden dalban
A tizennyolc főt számláló zenekar július 3-án a főváros legnagyobb szabadtéri koncerthelyszínén lépett fel. Tizenhárom énekessel, öt zenésszel és egy, háromtagú fúvós szekcióval álltak színpadra. A Budapest Bár monstre koncerttel ünnepelte a fennállása tizennyolcadik születésnapját.
Én a bánatomat mindig kifogom videó itt.
A Budapest Bár az elmúlt, közel két évtized egyik legkülönlegesebb társulása a hazai zenei életben. Farkas Róbert a magyar zene paletta ikonikus előadóit és zenészet összefogva dolgoz fel filmslágereket, kuplékat, táncdalokat és egyéb híres dalokat úgy, hogy azokat mívesen hangszerelt cigányzene kíséretében, újrahangolva adja elő a formációval. A rendszeresen koncertező Budapest Bár a sokak által ismert dallamokat, a rég elfeledett kincseket önti a mai kor közönsége számára is élvezhető formátumba.
A csapat eredetileg egy lemezt tervezett, 2025-ben azonban már elmondhatja, hogy 1500 koncert, 10 lemez, egy könyv, egy film, és sok-sok lehengerlő pillanat van mögötte.
Az este keretében fellépett a Parkban a formáció teljes tagsága, azaz: Behumi Dóri énekes, fuvolista, Farkas Richárd bőgős, Farkas Róbert zenekarvezető, hegedűművész, gitáros, Ferenczi Bora énekes, Ferenczi György énekes, szájharmonikás, Frenk énekes, Keleti András énekes, dalszerző, Kiss Tibor énekes, dalszerző, Kisvári Bence dobos, Kollár-Klemencz László énekes, dalszerző, Lovasi András énekes, dalszerző, Mező Misi énekes, Németh Juci énekes, dalszerző, Ökrös Károly harmonikás-zongorista, Rutkai Bori énekes, dalszerző, Szűcs Krisztián énekes, dalszerző, Tóth Vera énekes és Ürmös Sándor cimbalmos.
Nem meglepő, hogy kik kapták a legnagyobb tapsot
Fellépésük már a korai években kultikussá vált a Budapest Bár koncertjein. Ők azok, akik már a formáció előtt is a hazai zenei élet kiválóságai voltak a saját zenekaruk élén. Kiss Tibi és Lovasi András a legrégebbi motorosok a Bár életében, ahogyan Németh Juci is. Az énekesnő nem csupán énekelt egy dalt, hanem szórakoztató mesét is kreált hozzá, amelyet úgy adott elő, mintha egy mókás színdarab vezető színésznője állna a színpadon. Szórakoztató és végtelenül energikus volt a produkciója.
Mező Misi fellépése közben a Park stábja is táncra perdült.
Kollár-Klemencz Lászlóra egyszerűen nem lehet nem figyelni
Kollár-Klemencz László korábbi saját, Kistehén nevű formációjának ikonikus dalával, az Ezt is elviszem magammal című szerzeménnyel tarolt és kapott elképesztő tapsot. Az író-költő-énekes-dalszerző napjaink egyik legizgalmasabb jelensége a hazai kulturális élet palettáján és ez szinte tapintható volt a közönség rezgéseiben is.
Szűcs Krisztián, a Heaven Street Seven frontembere vitathatatlanul a hazai alternatív zenei élet legnépszerűbb előadója volt, két évtizeden keresztül. Majd amikor pár évvel ezelőtt – szintén a Budapest Parkban – a HS7 visszatért a színpadra bebizonyosodott, hogy mit sem veszített erejéből mindaz, amit az énekes és a köré épült minőségi muzsikálás képvisel. Ezen az estén a Húszezer éjszakás kalandot énekelte a Budapest Bár koncertjén.
Természetesen Rutkai Bori, Ferenczi Bora, Frenk, Behumi Dóri és Ferenczi Gyuri és a többi énekes is visszatért a színpadra a második felvonásban is. Mindenki olyannyira együtt lélegzett a produkcióval, hogy egymás dalait is – stílszerűen – bárként berendezett színpadon ülve nézték végig.
A Szilvafácska továbbra is osztatlan sikernek örvend
Az egyik legnagyobb ovációt a Lovasi András tolmácsolásában csúcsra járatott és a streaming-listák alapján is az egyik legnépszerűbb dal, a Szilvafácska zsebelte be a Parkban.
Ezt a nótát a tizenegynéhány éves lányok is teli torokból énekelték, s bár szokatlan volt hallani tőlük, hogy “nőjj nekem, hadd legyen a Bandi bának pálinkája”, az este hangulatához abszolút illeszkedett.
Az este végén kizárólag a zenekar játszott
Vérbeli cigány ritmusokat hallhatott a közönség, a zene iránt alázatos, a hangszereiket mesterien bűvölő zenészek tolmácsolásában.
Énmellettem elaludni nem lehet videó itt.
Kiss Tibi Tóth Vera kettőse zárta az estét
Az Eurythmics, Annie Lennox és Dave Stewart időtlen klasszikusával, a Sweet Dreams-szel léptek fel, amely természetesen a Budapest Bár-dalok stílusában, az egyik leginkább nagyívű hangszereléssel szólalt meg.
A teltház-teremtette hangulatot, a hömpölygő tapstenger képét, rengeteg boldog arc látványát és a táncoló staff-os lányok emlékét is hazavitte a koncertlátogató a Budapest Bár születésnapi koncertjéről.
A Parkban készült, tavalyi koncertvideó itt.
Fotók: Budapest Park Facebook
