


| Előadó: | L'art pour l'art |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

A bálteremben,kért fel engem,
Azt hittem rögtön elájulok,
Megáll az ész,egy híres szinész,
És akit felkért az én vagyok.
Irígykedett,a vendégsereg,
Senkise volt nálam boldogabb,
Táncolt velem,az én istenem,
Szöttem a szebbnél szebb álmokat,
De közben olyan,izgatott voltam,
És csak én őriztem nagy titkomat:
Hogy mindjárt hányok,lehet,hogy hányok,
Ha ideges a gyomrom hánynom kell,
Nagy esélyt látok,arra hogy hányok,
Ha marad ez a gyötrő hányinger.
Egy asztalhoz vitt,és ettünk kivit,
És kagylót,meg tésztát,meg epreket,
Reméltem én,hogy van még remény,
És egyszer a színész majd megszeret.
De aztán csendben,fal fehér lettem,
És tudtam már,hogy minden elveszett.
Tudnillik hánytam,ordítva hánytam,
Beleremegett a bálterem,szántam és bántam,
De mégis hánytam,kijön a belem úgy éreztem.
És a színész így szólt:Hölgyem ez szép volt,
Nekem ez a látvány,oly csodás,
Ha ilyet látok,a mennyben járok,
Nekem ez a legszebb vallomás.
Kérem még hányon,kisasszony hányjon,
Maga az a lány,ki kell nekem,
Rég óta várom,hogy egy nő hányjon,
Ha maga is akarja elveszem.


Hosszú idő után újra összeállt Diaz és Mentha: megjelent a Méreg, a duó friss dala, amely a 2010-es években megismert közös munkák (Nélküled, A part) után új fejezetet nyit a történetükben.
A Méreg az elmúlt évek megpróbáltatásaira, belső vívódásaira reflektál: ugyanakkor nem csak a veszteségekről szól, hanem arról az állapotról, amikor az ember azt érzi, hogy nincs a jó úton, de ezt még magának sem meri bevallani. A belső én ilyenkor szinte ordít, hogy valami nem oké, de ezt sokszor nem halljuk meg - a refrén is erre a felismerésre reflektál.
„Sokszor vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senki nem ért meg minket, pedig jó lenne, ha valaki mélyre látna és meglátná, mi a bajunk. Közben ezeknek a dolgoknak a nagy részét végül magunkban kell helyretennünk”
- meséli a dalról Diaz. A Méreg hangulatában melankolikus és mély, ugyanakkor fontos volt, hogy reményt is adjon: „Szerettem volna, ha azt éreznék az emberek, hogy nincsenek egyedül.”
A zene és a szöveg megírásán túl a videoklip is teljes egészében self made módon készült. A Kanári-szigeteken, Tenerifén forgatott anyagról Mentha így mesélt: „Ez egy régi történet köztünk Diazzal, mindig ott volt a levegőben, hogy egyszer újra csinálunk valamit. Most jött el az ideje”. A videót stáb nélkül forgatták le, minden külső segítség nélkül, ami tudatos döntés volt: "A videót teljes egészében mi készítettük - gyakorlatilag én forgattam az anyagot, stáb nélkül. Itthon nem találtunk olyan helyszínt, ami azt éreztük, hogy passzolt volna a dal hangulatához. Az óceán, a fekete homokos tengerpart és a Teide látványa viszont mind erősen rezonált a Méreg világával” - teszi hozzá.
A Diaz-Mentha együttműködés nem érinti sem a Wellhello, sem a Hősök működését: mindkét formáció továbbra is aktív, a Méreg egy különálló projekt eredménye.
Fotó: DiazMentha