|
|
|
| Előadó: | Lincoln |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Kölyök koromban arra neveltek,
Hogy üssek mindig vissza mikor rajtam nevetnek,
És soha ne hagyjam hogy lóvá tegyenek,
Ne hagyjam hogy a bajnokot érő próbák megegyenek.
Ami a legfontosabb ne nézzek hátra,
Mert soha nem ejtenek könnyeket a bátrak.
Nézzek szembe még a pokollal is,
Még ha szívbe égetett sebeket okozhat is,
Majd legyőztem az Isten,legyőztem az Ördögöt,
Minden győzelem egy újabbra ösztönöz.
De mégis mikor nem vártam volna,
Ki a legközelebb állt hozzám az tiport a porba.
Szívembe lakozó édes szerelem,
Amikor véget ért azt hittem elevenen
Fal fel a tűz,melyet a kétely táplált
És mindig sírni láttál,mikor rám találtál.
Pedig ellen álltam én nem ezt akartam,
Mikor azt hittem végre talajt fogott a talpam.
Újra eltaszítottál messze,
Minden emléket a múltba veszve.
Végül a torkom már könnyektől száraz,
A telefonon is csak egy sípszó volt a válasz,
Üzenetet hagyok neked többé nem hívlak,
Szégyellem nagyon de a GYŐZTESEK is sírnak.
Mondtam hogy változz (változz),ne átkozz (átkozz)
Bezárkózz (zárkózz),lábhoz (lábhoz)....
Kérlek (kérlek) szépen Téged felejtenélek,
De neked zenélek.
Mondtam hogy változz (változz),ne átkozz (átkozz)
Bezárkózz (zárkózz),lábhoz (lábhoz)....
Kérlek (kérlek) szépen Téged felejtenélek,
De neked zenélek.
Egy napon minden beborult,most nem süt már a nap,
Egy fénykép a fejembe mikor utoljára láttalak.
Másnap vártalak,hogy karomba zárjalak
De csak a fájdalom leple ami rám ragadt.
Hiába hittem,hogy szívem nincsen
Pedig hát létezik csak nem úgy mint az Isten,
Az égen,vagy az Ördög a mélyben,
A percek csak múlnak közben mindet megemésztem.
Hurrikán a lélek amely megszállt,manifesztált(?)
Végül szét is szedett engem a lekvárt.
Nem is vágyom másra csak egy szakadék szélére,
Hogy csukott szemmel,véres szívvel zuhannék a mélybe.
Veszni hagynék mindent a múltba,
A bánat súlya,ami szívemet húzza.
És nincsen másom amit nálad hagyhatok
Csak ez a dal,ha kell hallgathatod.
Mondtam hogy változz (változz),ne átkozz (átkozz)
Bezárkózz (zárkózz),lábhoz (lábhoz)....
Kérlek (kérlek) szépen Téged felejtenélek,
De neked zenélek.
Mondtam hogy változz (változz),ne átkozz (átkozz)
Bezárkózz (zárkózz),lábhoz (lábhoz)....
Kérlek (kérlek) szépen Téged felejtenélek,
De neked zenélek.
Kopog az eső az ablakomon át
Hiába bámulok a szemem csak néz,de nem lát.
Mondd Istenem,ha vagy a csillagok alatt,
Hol van az a mosoly,ami magával ragad?
Hol van az a sóhaj a reggelekben?
Hol vannak az ujjak amit tartanék kezemben?
Nem hallom a szót amit egy rózsáért kapok...
Csak szürke feledésbe merülnek a napok.
A lelkem sivatag,belül mindenkit kitagad,
Csak keresem az igazat,a szemem végül kifakad
Összetörnék mindent mi a hátam mögött marad,
Elrohannék messzire de körbe vesznek falak,
És csak szalad,és csak rohan én meg üvöltök hogy majd,
Ha itt hagytál engem én itt hagyok egy dalt.
Ami itt marad neked egy kőre vésve,
Rajta lelkem Nílusának színtelen vére.
Mondtam hogy változz (változz),ne átkozz (átkozz)
Bezárkózz (zárkózz),lábhoz (lábhoz)....
Kérlek (kérlek) szépen Téged felejtenélek,
De neked zenélek.
Mondtam hogy változz (változz),ne átkozz (átkozz)
Bezárkózz (zárkózz),lábhoz (lábhoz)....
Kérlek (kérlek) szépen Téged felejtenélek,
De neked zenélek.
A telefonom csörög,de nem veszem fel,
Az ész gyűlöl,de a szív nem feledt el.
Ha tudtam volna,hogy már csak egy emlék lennék,
Hova mehetnék,mit tehetnék?
Ítélet érzés minden reggel,mikor ott kelek fel
Ahol nem régen egyszer
A hajad simult a párnámra át,
Sóhajod többet ért mint ezernyi karát.
Tarkómban érzem saját könnyeim ízét,
Keresztemet hordom amit sorsom nekem ítélt.
Legyen eső ami elmos,hogy ne is legyen holnap,
Felhők az égen amik sötétséget hoznak,
Vihar ami tombol,ami elnyomja a hangom,
Csak céltalan létem visszhangját hallom.
Nem létező jelekért kutatok a múltban.
Mire gondolhatnék a pokol felé útban?
Néha meg állok,vissza-vissza nézek
Búcsúzó tekintetem fürkészi lényed,
Emlékbe hagyok egy dalt itt neked,
Ha nem is a legjobb de üzeni hogy SZERET....
Tudom az érzés nem egyedül az enyém,
Ilyen az élet néha nem marad remény,
Ki azt hiszi hogy kemény,mint egy Írmag,
Rájön majd egyszer a GYŐZTESEK is sírnak.....
Mondtam hogy változz (változz),ne átkozz (átkozz)
Bezárkózz (zárkózz),lábhoz (lábhoz)....
Kérlek (kérlek) szépen Téged felejtenélek,
De neked zenélek.
Mondtam hogy változz (változz),ne átkozz (átkozz)
Bezárkózz (zárkózz),lábhoz (lábhoz)....
Kérlek (kérlek) szépen Téged felejtenélek,
De neked zenélek.
16 év után új albummal jelentkezett a KFT: ma megjelent a "Még mit nem" című 6 dalos lemez, melyről két szerzeményt Laár András, hármat Bornai Tibor és egyet Márton András jegyez.
Hallgasd végig az albumot itt.
A korongról a "Te vagy az, aki kell" című felvételt már korábban megismerhettük. A slágergyanús trackhez Lantos P. István fotóművész képeiből készült videóklip. Most pedig a "Valahogy nem az én napom" című újdonsághoz debütált egy geometriai alakzatokban és különböző vizuális elemekben gazdag lyric videó. A fülbemászó dalban közreműködik Háry Péter (szintetizátor), Pribojszki Mátyás (szájharmonika) és Szász Ágnes (ének) is.
A KFT a nyolcvanas évek legendás újhullámos együttese, a hazai elektronikus zene úttörője. A nevükhöz olyan megoldások fűződnek, amelyek évtizedekre meghatározták az elektronikus hangzást a magyar zenei életben.
A csapat június 20-án izgalmas koncertre készül: együtt lépnek fel a Pál Utcai Fiúk nevű zenekarral a Budapest Parkban. A véletlen úgy hozta, hogy eddig fesztiválokon is szinte alig találkoztak, most azonban közös blokkok is lesznek a műsorban. A KFT-vel ezen az estén fellép Gábor Andor UFO, Lengyelfi Eszter és a Vintage Dolls énekes trió is.
Fotók: KFT
