|
|
|
Annyi mindent elmesélnék,hogy ha újra láthatnálak
mert azok között vagyok akik most is választ várnak
a szívemből jég lett a sors miatt ez megtörtént
ha újra itt lehetnél tudom a jégfalat te megtörnéd
belőled kép maradt belőlem kitéptél egy darabot
a halál olyan játék amiből kilépnék de maradok
én azért sírok mert nevetni már nem tudok
néha a csillagokat kérdem de a válasz elől elfutok
nem vagyok gyáva csak a csalódástól félek
mert a könnyeimmel küzdök mikor a sírod mellé lépek
tudom megérted,tudom érzed amit hallasz
na mi van élet gyere megint belém marhatsz
ha nem volt még elég hogy elvetted a mamám
hogy a családomat szétszedted,hogy itt hagyott az apám
van tetőpont is mert olyan lányba szerettem
aki nem lehet az enyém aki simán átlép felettem
volt,hogy nevettem de mára mindent feladtam
mert mikor lázas voltam a fájdalomtól megfagytam
volt,hogy nevettem de mára mindent feladtam
mert mikor lázas voltam a fájdalomtól megfagytam.
Refr.2x
Az én rózsám fekete nézd mama kiből ki lettem
mert soha nem fogadom el a tüskéket a szívemben
ez vagyok én és te a naplemente
én a sötét te a fény ezt majd látod a szememben.
A múltba nézek vissza de pont ezért fájt a jelen
te már nem lehetsz itt velem már nem foghatod a kezem meg
úgy mint régen,de most könnytől csillog szemem
te úgyis érted hogy úgyis érted teszem fel
a kérdéseim meg a soraim egy lapra
mert úgy emlékszem rád akár a tegnapra
az unokád ezt kapta ezért adtam fekete rózsát
de túl rövid az időnk ezért raktam kezemre órát
hogy lemérjem az életemnek hosszát
és boldogan várhassam,hogy mikor megyek fel majd hozzád
bolond vagyok mert szeretnélek látni
szeretném hogy visszagyere mama meddig kell még várni.
Refr.2x
Talán a soraimnak súlya már edzettebb mint én vagyok
mert úgy gondolom engem hagytak cserben most a csillagok
ugyan még mit kapok mit várhatok az élettől
ha már most előre remegek a jövö képektől
miattad nézek föl,tudom miért zsibbad a nyakam
de addig nem érdekel semmi amíg hallod minden szavam
megszúrnám magam bárcsak helyet cserélhetnénk
mert nem vigasztal meg,hogy aki szeret nem élhet még
ez nem világ ez egy dal neked mert szeretlek
és szeretném ha tudnád,hogy soha el nem feledlek
a lelkem veled lesz meg az unokádnak szavai
és ha egyszer visszajössz azt kérem,hogy maradj itt.
Refr.2x
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
