|
|
|
| Előadó: | Mes |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1. Versszak
Történnek dolgok mitől megváltozik a lételem
Csináltatok dolgokat de miért tettétek kérdezem
Azt hiszem hogy tisztelsz te meg faszszopónak tartasz
Elhiszel szavakat mit nem tőlem hallasz
De miért ezt újra fel kell tennem
Normális vagyok mielőtt azzá kell lennem
Minek gondolsz minek hátam mögött mondasz
Belefáradtam most már akárhol beronthatsz
De nem érdekel pedig eddig szavadat nagyra tartottam
Én hittem rólad valamit és nemre számítottam
Meglepődtem a kést a hátamból kihúztam
Letöröltem a vért a pengén a nevedet láttam
Jobb lett volna szemtől szembe hogy szavaid arcon csapjanak
Tudom bántott volna mégis igaz barátnak tartanálak
Lehet megbántottalak de miért nem szóltál időben
Mikor az utolsó csapást mérted rám a földön feküdtem
És néztem nem értem a félelmet nem éreztem meg
Még magamtól kérdeztem miért tetted ezt Istenem
Tudom hibás vagyok én ezzel szembe néztem
De hogy ti miért tettétek azt még mindig nem értem
Refr.: (2x)
Eladtad mind azt mitől ember az ember
Itt van egy töltény és mellette egy fegyver
Gyere vedd el ha a szendvedés nem kell
Könnyíthetsz magadon ha a szenvedés nem kell
2. Versszak
Emlékszem a szemedre ami jót akart az érdeked
Mikor hazudtam én neked
Kihasználtad hogy bíztam benned
Eltiportál a hazugság törjével szíven szúrtál
Miközben kirángattalak a szarból te belerántottál
Elloptad a sorsom mindent elvettél elloptad az életem
A hátam mögött ki nevettél elloptad a mindenem
Az álmom a jövőm a reményem
Ki kell álmom keményen a számlát kiegyenlítem
Úgy hogy nyugodj meg békében hosszában széltében
Széttépem a múltam az állás nem marad döntetlen
Elfogadom a tényt jól meg is emésztem
Majd kihányom hogy ingyen osztogathassam a világon
Az olyanoknak mint te soha nem voltál őszinte
Hogy nézel könnyedén így az emberek szemébe
Mond mit látsz a tükörbe remélem az elvérzett emlékeket
A tőrbe csalt időket az órát visszatekerheted
De nem tudod megváltoztatni a jövőnket
Elástad magad élve a megbízhatatlanság féltve őrzött rabja vagy egy életre
Refr. (2x)
3. Versszak
Életet élni minden nap úgy ahogy megszabták nekünk
Ott fent az ősi nagyok kiknek létezése kérdéses
És ha baj nagy azt érezzük a sok Isten minket elhagy
De nem kell messze menni hogy a valódi okokat
Fel lehessem tárni elég egy gondolat
Amely ott lappang bennünk mégis el hessegetjük
Mindenki szeret senki nem árthat nekünk
Tévedni nagyon is emberi dolog forog ez a világ
Gondolja csak azokra az időkre mikor még azt mondták
A Föld lapos magukat becsapták
Ráéreztek milyen az és sokan rajta maradtak
A hazugság hálóját szórják és aratnak
Azok között akik még nem tanulták meg
Hogy a legnagyobb ellenséged aki hátba vereget
Lehet szimpatikus a szemedbe mondja
De később semmi meg nem gátolja
Hogy ott és akkor adjon ki téged
Amikor a legkevésbé várnád hát kérlek
Csak okosan a nyálas settenkedő néppel
Amely körül vesz minket akár minden éjjel
A sötétség de jól jegyezd meg egy szikra kell csak és fény lesz
Refr. (2x)
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
