|
|
|
| Előadó: | Mes |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1. Versszak
Történnek dolgok mitől megváltozik a lételem
Csináltatok dolgokat de miért tettétek kérdezem
Azt hiszem hogy tisztelsz te meg faszszopónak tartasz
Elhiszel szavakat mit nem tőlem hallasz
De miért ezt újra fel kell tennem
Normális vagyok mielőtt azzá kell lennem
Minek gondolsz minek hátam mögött mondasz
Belefáradtam most már akárhol beronthatsz
De nem érdekel pedig eddig szavadat nagyra tartottam
Én hittem rólad valamit és nemre számítottam
Meglepődtem a kést a hátamból kihúztam
Letöröltem a vért a pengén a nevedet láttam
Jobb lett volna szemtől szembe hogy szavaid arcon csapjanak
Tudom bántott volna mégis igaz barátnak tartanálak
Lehet megbántottalak de miért nem szóltál időben
Mikor az utolsó csapást mérted rám a földön feküdtem
És néztem nem értem a félelmet nem éreztem meg
Még magamtól kérdeztem miért tetted ezt Istenem
Tudom hibás vagyok én ezzel szembe néztem
De hogy ti miért tettétek azt még mindig nem értem
Refr.: (2x)
Eladtad mind azt mitől ember az ember
Itt van egy töltény és mellette egy fegyver
Gyere vedd el ha a szendvedés nem kell
Könnyíthetsz magadon ha a szenvedés nem kell
2. Versszak
Emlékszem a szemedre ami jót akart az érdeked
Mikor hazudtam én neked
Kihasználtad hogy bíztam benned
Eltiportál a hazugság törjével szíven szúrtál
Miközben kirángattalak a szarból te belerántottál
Elloptad a sorsom mindent elvettél elloptad az életem
A hátam mögött ki nevettél elloptad a mindenem
Az álmom a jövőm a reményem
Ki kell álmom keményen a számlát kiegyenlítem
Úgy hogy nyugodj meg békében hosszában széltében
Széttépem a múltam az állás nem marad döntetlen
Elfogadom a tényt jól meg is emésztem
Majd kihányom hogy ingyen osztogathassam a világon
Az olyanoknak mint te soha nem voltál őszinte
Hogy nézel könnyedén így az emberek szemébe
Mond mit látsz a tükörbe remélem az elvérzett emlékeket
A tőrbe csalt időket az órát visszatekerheted
De nem tudod megváltoztatni a jövőnket
Elástad magad élve a megbízhatatlanság féltve őrzött rabja vagy egy életre
Refr. (2x)
3. Versszak
Életet élni minden nap úgy ahogy megszabták nekünk
Ott fent az ősi nagyok kiknek létezése kérdéses
És ha baj nagy azt érezzük a sok Isten minket elhagy
De nem kell messze menni hogy a valódi okokat
Fel lehessem tárni elég egy gondolat
Amely ott lappang bennünk mégis el hessegetjük
Mindenki szeret senki nem árthat nekünk
Tévedni nagyon is emberi dolog forog ez a világ
Gondolja csak azokra az időkre mikor még azt mondták
A Föld lapos magukat becsapták
Ráéreztek milyen az és sokan rajta maradtak
A hazugság hálóját szórják és aratnak
Azok között akik még nem tanulták meg
Hogy a legnagyobb ellenséged aki hátba vereget
Lehet szimpatikus a szemedbe mondja
De később semmi meg nem gátolja
Hogy ott és akkor adjon ki téged
Amikor a legkevésbé várnád hát kérlek
Csak okosan a nyálas settenkedő néppel
Amely körül vesz minket akár minden éjjel
A sötétség de jól jegyezd meg egy szikra kell csak és fény lesz
Refr. (2x)
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
