|
|
|
Bár mily rémes, időnk véges
testünk csak porhüvely.
Az élet álom,
de ott túl a halálon
nem nyughatsz sosem pihensz.
Éjszakánként részeg árnyként
virraszt a végtelen,
a félelem átjár
ez az amire vágytál,
járd hát az időugratót.
Járd hát az időugratót.
Most jön egy szökkenés,
aztán egy hasra esés.
Most a kezedet rázd,
térdeid szorosan zárd.
Most fordulj kétszer át,
gyönyöröd idebent rág,
járd hát az időugratót.
Járd hát az időugratót!
Vágyam nedves, szép álmokat kedves,
a képzelet által felszabadulsz.
Könnyebbíteni testben,
gyönyört ígérő lesben
mindent láthatsz, míg te meglakolsz.
Gyere velem és lépd át,
az idő hasadékát,
mert nincs más mi ehhez fogható.
Mámorba taszít a vágyad,
vérrel öntözve ágyad,
járd hát az idő ugratót.
Járd hát az idő ugratót.
Most jön egy szökkenés,
aztán egy hasra esés.
Most a kezedet rázd,
térdeid szorosan zárd.
Most fordulj kétszer át,
gyönyöröd idebent rág,
járd hát az időugratót.
Járd hát az időugratót!
Haláli volt ma délután
lent jöttem az utcán na gyere kicsim
kacsint egy pasas rám,
lehúz egy fapadra
rám mászik matatva
beindul ezerrel
s a csúcsra vezet fel
fáj kicsit se baj élvezem
vágyam soha meg nem fékezem.
Járd hát az időugratót.
Járd hát az időugratót.
Most jön egy szökkenés,
aztán egy hasra esés.
Most a kezedet rázd,
térdeid szorosan zárd.
Most fordulj kétszer át,
gyönyöröd idebent rág,
járd hát az időugratót.
Járd hát az időugratót!
