|
|
|
| Előadó: | Norba |
|---|---|
| Album: | Amíg A Város Alszik |
| Megjelenés: | 2007 |
| Hossz: | 3:32 |
| Szövegírók: |
Norba Asztalos Norbert Szicsu |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Kriminal Music |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Fenn, meg egyszer lenn és egyszer fenn, meg egyszer lenn-lenn
Norba:
Egyszer fenn, egyszer meg lenn
Egyszer megy, egyszer nem, na ezt nevezem
Ezt már szeretem, ha a mikró a kezemben,
Te rugdalod a labdát, én meg kezezem…
Lopakodj az ágyamba - csssst - csak csendesen
Kedvesem, meg leszel baszva rendesen,
A koton származása Tesco vagy Auchan
Összeütök neked valamit olyan jó parasztosan.
Gyere velem, add a kezed,
Megfogod a faszom, ha van egy csöppnyi eszed
Jah, húzza a száját és kérdezi a gáré
Mi van ma velem, mér' vagyok ilyen ordenáré
Így is jól bánok a szavakkal, de szarul
Egyszer fejre, egyszer övön alul,
Egyszer a hátamba, egyszer az arcomba,
Ecc-pecc te most elmehetsz a faszomba.
Szicsu:
A Marianna-árok meg a Himalája teteje,
A hab a tortán, vagy a legmélyebb feneke
Is jutott már bőven, én megkaptam a magamét,
A felhők fölött szálltam, vagy otthon a kanapét
Nyomtam, mindenféle gondban, görccsel a gyomromban,
Gombóccal a torkomban, félóránként bontottam
A söröket, meg görgettem a rögöket,
Nem volt olyan rossz, de most már örülök, hogy vége.
Azóta meg teleszarom ám az egész világot,
Mer, feldolgoztam azt a sok szart, ami kirágott
Meg a faszomat szedek neked még egyszer guggolva virágot
Mer' átbasztad a Szilárdot!
Hallod!? Má’ megin' itt vagyok, má' megin' ragyogok,
Már nem bánatomban, csak úgy hobbiból, ha bebaszok
Most elvagyok itt fenn, csak tengetem, csak lengetem,
Egyszer fenn, egyszer lenn.
Norba:
Mint a higanyszál, néha tél, néha nyár,
Meg a korsó is a kútra, tudod, csak addig jár,
Míg a sánta kutya egérutat nem nyer!
A seggem törölgethetem az erényeimmel…
S-O-R-S, érthetetlen az a sok jól megtervezett véletlen
Ergo: játssz jól minden szerepben
De reszkess, ha érzem, hogy én vagyok a nyeregben!
Szicsu:
Reszkess, mert mostantól én leszek a tettes,
Nem az a kedves fajta, amolyan ellenszenves,
Én leszek, ki diktál, mer' a fejembe száll
Az a sok baromság, amivel az élet traktál,
Mint egy fraktál, olyan bonyolultnak tűnik mégis egyszerű,
Ha édes a szád íze ráébreszt a keserű,
Hogy nem maradhat mindenki lenn meg odafenn sem,
Ha feldobsz valamit, le kell, hogy essen.
Fenn, meg egyszer lenn, és egyszer fenn, meg egyszer lenn - lenn - lenn.
Fenn, meg egyszer lenn, és egyszer fenn, meg egyszer lenn - lenn - lenn.
Fenn, meg egyszer lenn, és egyszer fenn, meg egyszer lenn - lenn - lenn.
Fenn, meg egyszer lenn, és egyszer fenn, meg egyszer lenn - lenn - lenn.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
