Előadó: | Deák Bill Gyula |
---|---|
Album: | Hatvan csapás |
Megjelenés: | 2008 |
Hossz: | 4:57 |
Szövegírók: |
Koltay Gergely |
Csillag Endre |
|
Kiadó: | Sony Music |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Jó volna, ha a régi banda ismét összejönne,
Nem gázolnánk a múltba egymást összetörve,
Nem fröcskölne a sár a másik szemébe,
Leülnénk egy asztalhoz éppúgy, mint régen.
Csak azt mondanám: itt vagyok, nem változtam semmit.
Lehet még az öregtől sok mindent tanulni.
Azt mondanám a hűség megpróbáltatás,
Nem könnyű a játék, nehéz az utazás.
A Híradókban azt mondják majd, összejöttek a vének
De az apák,s az anyák egy korszakról mesélnek.
Jó volna, ha a banda összejönne
Leülnénk egymással, mint rég.
Nem gázolnánk a múltat összetörve,
Hálás lenne az ég!
Nem üzenek senkinek, ők tudják, ez nem tréfa.
Bill kapitány nem menekült, nem száll más hajóra.
Nem festett soha át, a kétszínű világ.
Kik használtak, megtagadtak, lássanak soká.
A Híradókban azt mondják majd, összejöttek a vének
De az apák,s az anyák egy korszakról mesélnek.
Jó volna, ha a banda összejönne
Leülnénk egymással, mint rég.
Nem gázolnánk a múltat összetörve,
Hálás lenne az ég!
Ha a régi banda újra összegyűlne,
Egy csendes, nyugodt helyre. Őszintén - így lenne jó!
Nem lenne leszámolás, csak ének,
Újra szólna a blues. Őszintén - így lenne jó!
Jó lenne mikor búcsúznánk megölelnének,
Nem csak úgy látszatból, hogy örülnek még élek.
Nem hagyom magam, én ezt megígérem,
Nem hagyom magam, míg élnek a remények.
A Híradókban azt mondják majd, összejöttek a vének
De az apák,s az anyák egy korszakról mesélnek.
Jó volna, ha a banda összejönne
Leülnénk egymással, mint rég.
Nem gázolnánk a múltat összetörve,
Hálás lenne az ég!
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park