Előadó: | Pixa |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Tóth Dániel György Baranyai Dániel |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
olyan jó volt ma kelni frissebb ez a reggel mint a tegnap búcsút intek
éledezünk nem is kell mondani, zöldel minden, a saját bőrén érzi aki nyitott
szemmel éli, már egy ideje reméli. nő a nappal lenyomja az éjszakát a mélybe aztán
ennek tetejébe illatokat csal cserébe apró hangokkal bújnak ki a téli álom foglyai,
így könnyebb elindulni, így könnyebb lesz megoldani mi van lombosodó ágak ülnek
vadonban. vakon vezeti az embert, mint egy lakodalom, nincsen menetszél, bódítóan
andalog a kórusa a levelek a fák újkori csodákként nézek rá. pompába öltöztek be
a képek, így kéne kezdődnie minden egyes évnek, a dallamok hívogatnak, csalnak ki
a szabadba, a hideg tél után így gondolok a tavaszra, mikor nincs okom panaszra
kebelezzed be egybe, kilépek én is akarom így hozom magam rendbe, a csend,
a csend helyett a nyüzsgés vár a szabadba a hideg tél után így gondolok a tavaszra
ja, én így gondolok a tavaszra
(ref:)
kicsit állj meg, szemed nyisd fel. mit látsz? minden napra kell egy kis tánc, képzeld h
nincs határ, nem feszít érzed, kezed nyújtsd át a város felett ne lássam a könnyes szemed
mert az érzés csak a miénk, ezt az egyet nem vették el tőlünk még
kikelet ébered a nap ereje tettre késztet, a falak láthatatlanná válnak, a szárnyak
mit kaptál lehetőséget kínálnak
kikelet ébered a nap ereje tettre késztet, a falak láthatatlanná válnak, a szárnyak
mit kaptál lehetőséget kínálnak
régen vak voltam, de megint látok, lebénultam, de újból járok, évekig feküdtem, de újra
felállok. a rémeket felváltják a szép álmok, még várok, de anno elindultam volna,
most elég pár kiló de régen kevés volt egy tonna szerencse, az idő megváltoztat, ez egy
szerep csere. ma már gondolok mindenre, figyelek minden jelre, minden ingerre, ez képet
tükröz elüldöz egy szigetre, ahol nem veszek mindent a szívemre. a nap sugarai színeznek
színesre, ahol rátalálok minden kincsemre, semmim nincsen, de mégis lebilncsel a csend
az ura mindennek, a szavaimnak, rabszolgái vagyunk itt határok nincsenek.
pedig én is ott voltam, merültem mélyre, integettem, hátha észreveszel végre, vége a napnak
bejön ez a dallam, bár lehet h nincs is, de én még is hallom halkan, elég volt már csak te
vagy nekem elmentem párszor melletted, de vissza jöttem, éledek a kómából mi elborított
eddig, az már nincs, az már nincs. már nem alszom, figyellek, tudod változtam mint ahogy
minden én is remélem újat hoztam, újat adok és mégis a jól megszokott régit, már nem alszom,
ébren vagyok, vagy csak álmodom
csillagpórt lesek,agyam valóban hempereg, didergek az ész Joeker megint merre mész? a hajnal
szépség,én meg a szörnyeteg. bizonytalanságból szőt vörös szőnyeget görgetek hol vannak a
fülek csak üres kagylókat látok kiszáradt dromedárok hogyha láttok hagyjatok
békén, magam akarom szántani a földem, kérem ne piszkáljon hölgyem,
nem lesz legendája a Joeker álom völgynek, ja, fel 'kéne húznom már a horgonyt, lebontani a
kordont, alápörkölni a motornak, had robogjon a mozdony
éledj te is ahogy én, mert erre vártam, hé. hé, hősök a házban
(ref:)
kicsit állj meg, szemed nyisd fel. mit látsz? minden napra kell egy kis tánc, képzeld h
nincs határ, nem feszít érzed, kezed nyújtsd át a város felett ne lássam a könnyes szemed
mert az érzés csak a miénk, ezt az egyet nem vették el tőlünk még
kikelet ébered a nap ereje tettre késztet, a falak láthatatlanná válnak, a szárnyak
mit kaptál lehetőséget kínálnak
kikelet ébered a nap ereje tettre késztet, a falak láthatatlanná válnak, a szárnyak
mit kaptál lehetőséget kínálnak
A tizennyolc főt számláló zenekar július 3-án a főváros legnagyobb szabadtéri koncerthelyszínén lépett fel. Tizenhárom énekessel, öt zenésszel és egy, háromtagú fúvós szekcióval álltak színpadra. A Budapest Bár monstre koncerttel ünnepelte a fennállása tizennyolcadik születésnapját.
Én a bánatomat mindig kifogom videó itt.
A Budapest Bár az elmúlt, közel két évtized egyik legkülönlegesebb társulása a hazai zenei életben. Farkas Róbert a magyar zene paletta ikonikus előadóit és zenészet összefogva dolgoz fel filmslágereket, kuplékat, táncdalokat és egyéb híres dalokat úgy, hogy azokat mívesen hangszerelt cigányzene kíséretében, újrahangolva adja elő a formációval. A rendszeresen koncertező Budapest Bár a sokak által ismert dallamokat, a rég elfeledett kincseket önti a mai kor közönsége számára is élvezhető formátumba.
A csapat eredetileg egy lemezt tervezett, 2025-ben azonban már elmondhatja, hogy 1500 koncert, 10 lemez, egy könyv, egy film, és sok-sok lehengerlő pillanat van mögötte.
Az este keretében fellépett a Parkban a formáció teljes tagsága, azaz: Behumi Dóri énekes, fuvolista, Farkas Richárd bőgős, Farkas Róbert zenekarvezető, hegedűművész, gitáros, Ferenczi Bora énekes, Ferenczi György énekes, szájharmonikás, Frenk énekes, Keleti András énekes, dalszerző, Kiss Tibor énekes, dalszerző, Kisvári Bence dobos, Kollár-Klemencz László énekes, dalszerző, Lovasi András énekes, dalszerző, Mező Misi énekes, Németh Juci énekes, dalszerző, Ökrös Károly harmonikás-zongorista, Rutkai Bori énekes, dalszerző, Szűcs Krisztián énekes, dalszerző, Tóth Vera énekes és Ürmös Sándor cimbalmos.
Nem meglepő, hogy kik kapták a legnagyobb tapsot
Fellépésük már a korai években kultikussá vált a Budapest Bár koncertjein. Ők azok, akik már a formáció előtt is a hazai zenei élet kiválóságai voltak a saját zenekaruk élén. Kiss Tibi és Lovasi András a legrégebbi motorosok a Bár életében, ahogyan Németh Juci is. Az énekesnő nem csupán énekelt egy dalt, hanem szórakoztató mesét is kreált hozzá, amelyet úgy adott elő, mintha egy mókás színdarab vezető színésznője állna a színpadon. Szórakoztató és végtelenül energikus volt a produkciója.
Mező Misi fellépése közben a Park stábja is táncra perdült.
Kollár-Klemencz Lászlóra egyszerűen nem lehet nem figyelni
Kollár-Klemencz László korábbi saját, Kistehén nevű formációjának ikonikus dalával, az Ezt is elviszem magammal című szerzeménnyel tarolt és kapott elképesztő tapsot. Az író-költő-énekes-dalszerző napjaink egyik legizgalmasabb jelensége a hazai kulturális élet palettáján és ez szinte tapintható volt a közönség rezgéseiben is.
Szűcs Krisztián, a Heaven Street Seven frontembere vitathatatlanul a hazai alternatív zenei élet legnépszerűbb előadója volt, két évtizeden keresztül. Majd amikor pár évvel ezelőtt – szintén a Budapest Parkban – a HS7 visszatért a színpadra bebizonyosodott, hogy mit sem veszített erejéből mindaz, amit az énekes és a köré épült minőségi muzsikálás képvisel. Ezen az estén a Húszezer éjszakás kalandot énekelte a Budapest Bár koncertjén.
Természetesen Rutkai Bori, Ferenczi Bora, Frenk, Behumi Dóri és Ferenczi Gyuri és a többi énekes is visszatért a színpadra a második felvonásban is. Mindenki olyannyira együtt lélegzett a produkcióval, hogy egymás dalait is – stílszerűen – bárként berendezett színpadon ülve nézték végig.
A Szilvafácska továbbra is osztatlan sikernek örvend
Az egyik legnagyobb ovációt a Lovasi András tolmácsolásában csúcsra járatott és a streaming-listák alapján is az egyik legnépszerűbb dal, a Szilvafácska zsebelte be a Parkban.
Ezt a nótát a tizenegynéhány éves lányok is teli torokból énekelték, s bár szokatlan volt hallani tőlük, hogy “nőjj nekem, hadd legyen a Bandi bának pálinkája”, az este hangulatához abszolút illeszkedett.
Az este végén kizárólag a zenekar játszott
Vérbeli cigány ritmusokat hallhatott a közönség, a zene iránt alázatos, a hangszereiket mesterien bűvölő zenészek tolmácsolásában.
Énmellettem elaludni nem lehet videó itt.
Kiss Tibi Tóth Vera kettőse zárta az estét
Az Eurythmics, Annie Lennox és Dave Stewart időtlen klasszikusával, a Sweet Dreams-szel léptek fel, amely természetesen a Budapest Bár-dalok stílusában, az egyik leginkább nagyívű hangszereléssel szólalt meg.
A teltház-teremtette hangulatot, a hömpölygő tapstenger képét, rengeteg boldog arc látványát és a táncoló staff-os lányok emlékét is hazavitte a koncertlátogató a Budapest Bár születésnapi koncertjéről.
A Parkban készült, tavalyi koncertvideó itt.
Fotók: Budapest Park Facebook