|
|
|
| Előadó: | Rhyme Project |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Totyi:
Hé ember, hé ember mondd, mivé lettél, mivé lettél,
Ugye örültél, hogy másnak keresztbetettél, keresztbetettél.
Mert mindenki másban keresi a gyengét, a hibát, a hibát,
És ha már nincs mentség, legurítja a piát, tudod a piát.
De azt nem veszi észre, hogy ő a gonosz démon, démon,
Lélekbegázoló, magábazárkózó szeméthalom, halom.
Önromboló, önmegsemmisítő, másokat meg nem értő,
Tolakodó, tahó állat, káros szenvedélyektől függő, függő.
Azt hiszed az a jó, amit az agyad alattomosan adagol, adagol,
Kőszíved keringését kiütötte az anyagod, piti anyagod.
A benned élő gonosz már rég a felszínre tört,
A jószellem nem is létezik, mert a kezdetek kezdetén kidőlt.
A rémkirály pózol lelked trónján haver, tudod, ott hever,
A belső vigidivilágod már kész feketetenger.
Hé ember nincs esélyed, neked nincs lehetőséged,
A gonosz uralkodik tovább így közeledik 2001, 2001.
Anita:
Miért van az, hogy semmi sem szép?
Miért van, hogy a jó csak emlék?
Miért van az a sok vérengzés?
Miért nem lehet az ember békés?
Érzem már semmi sem fáj,
Mégha odaát senki sem vár rám.
A test itt marad a lélek elszáll,
Egyedül csak a bluntom vár már!
Docta:
Reggel felkelek, a tükörbe nézek és betöröm,
mert meglátom benne az igazi gondot, gondot.
Ez a test, egy gonosz kiégett lelket hordoz, össze nem foltoz,
Én is szívtelen vagyok, mint a másik, aki játszik.
Az ember sohasem okul hiába hibázik, újra és újra próbálkozik.
Mert mindenki mást bánt, másba rúg bele,
Na egye fene, csak nyugodtan tegye, Nincs neve, nincs élete,
Nincs élettere, nincs értelmes életképe, nincs ideje erre.
Csak ereszd ki a gőzt és add le az agressziód, húúú ez a stílus,
Mert az életed a missziód és csak a halál,
Az egyenes út, hogy végleg kijuss és fuss.
Miért van az, hogy mindenki elnéz felettem?
Többet érdemeltem, de mit nem.. élni nehéz,
De kell, és én élni születtem, megjöttem betörtem igen.
A téma tartalma maga a janga és Docta papa berobbantja,
A füstöt rádfújja mész egy felszabadító útra,
Hova a jegyed a blunt, paff-paff-paff.
Puffoljuk a drága Mary Jane-t, a krónikás lényegét,
Fogd fel az életvitelem, és ha nem érted, akkor kérdezz!
Vörös szemeim mögül a gonosz rádnéz, rádtekint,
Az üres sötétség a kép, mindenki menekül a szép napoknak,
Öregem tudod már vége rég!
Anita:
Miért van az, hogy semmi sem szép?
Miért van, hogy a jó csak emlék?
Miért van az a sok vérengzés?
Miért nem lehet az ember békés?
Érzem már semmi sem fáj,
Mégha odaát senki sem vár rám.
A test itt marad a lélek elszáll,
Egyedül csak a bluntom vár már!
José:
Lehet 2000, 2001, mindegy,
mert minden egyre megy itt lenn igen.
Az ingem, a gatyám rámegy mindenre mire nem kéne,
mert az ember idegen, csak a háború dúl,
ami dúl a harmadik fronton, az Antikrisztusokon túl.
Nem béke uralkodik, lelőtték a fehér galambot,
Az öntörvény az egyedüli úr.
A megoldás a halál? Ó nem! A túlélésben kevés az esély,
Odaát van sok hely, ahol leülhetsz és gondolkodhatsz a hibáidon,
Máskor, mi nem lesz, mit tehetsz?
A fegyver minek? A hip-hop hordozza a békét,
A mikrofon hatalma legyen veletek testvér!
A sok gettó-agyú fattyú, a bűnözést élteti,
És halad előre a megjárt mezsgyén.
Én most elmélázok 1 blunt mellett és elszállok messze,
Ahol nem ér utol a föld legmérgezettebb gyümölcse,
Amit tizedel a vad öldöklés, és én szégyenkezve nézek.
A törtélenem-könyvekben 2001 csak egy újabb véres fejezet,
De most ezt nem akarom, a karom nem adom,
Nem nyújtom, a rablelkem elhagyom.
Szabadon szállok, nem hátrálok, nem várok rímekkel belédtrafálok.
2001 a veszélyes élet éve, a jó csak emlék ez a baj, ha-ha,
A Project örökkön örök és pörög a csapat, yaaa.
Anita:
Miért van az, hogy semmi sem szép?
Miért van, hogy a jó csak emlék?
Miért van az a sok vérengzés?
Miért nem lehet az ember békés?
Érzem már semmi sem fáj,
Mégha odaát senki sem vár rám.
A test itt marad a lélek elszáll,
Egyedül csak a bluntom vár már!
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
