|
|
|
| Előadó: | Rhyme Project |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Totyi:
Hé ember, hé ember mondd, mivé lettél, mivé lettél,
Ugye örültél, hogy másnak keresztbetettél, keresztbetettél.
Mert mindenki másban keresi a gyengét, a hibát, a hibát,
És ha már nincs mentség, legurítja a piát, tudod a piát.
De azt nem veszi észre, hogy ő a gonosz démon, démon,
Lélekbegázoló, magábazárkózó szeméthalom, halom.
Önromboló, önmegsemmisítő, másokat meg nem értő,
Tolakodó, tahó állat, káros szenvedélyektől függő, függő.
Azt hiszed az a jó, amit az agyad alattomosan adagol, adagol,
Kőszíved keringését kiütötte az anyagod, piti anyagod.
A benned élő gonosz már rég a felszínre tört,
A jószellem nem is létezik, mert a kezdetek kezdetén kidőlt.
A rémkirály pózol lelked trónján haver, tudod, ott hever,
A belső vigidivilágod már kész feketetenger.
Hé ember nincs esélyed, neked nincs lehetőséged,
A gonosz uralkodik tovább így közeledik 2001, 2001.
Anita:
Miért van az, hogy semmi sem szép?
Miért van, hogy a jó csak emlék?
Miért van az a sok vérengzés?
Miért nem lehet az ember békés?
Érzem már semmi sem fáj,
Mégha odaát senki sem vár rám.
A test itt marad a lélek elszáll,
Egyedül csak a bluntom vár már!
Docta:
Reggel felkelek, a tükörbe nézek és betöröm,
mert meglátom benne az igazi gondot, gondot.
Ez a test, egy gonosz kiégett lelket hordoz, össze nem foltoz,
Én is szívtelen vagyok, mint a másik, aki játszik.
Az ember sohasem okul hiába hibázik, újra és újra próbálkozik.
Mert mindenki mást bánt, másba rúg bele,
Na egye fene, csak nyugodtan tegye, Nincs neve, nincs élete,
Nincs élettere, nincs értelmes életképe, nincs ideje erre.
Csak ereszd ki a gőzt és add le az agressziód, húúú ez a stílus,
Mert az életed a missziód és csak a halál,
Az egyenes út, hogy végleg kijuss és fuss.
Miért van az, hogy mindenki elnéz felettem?
Többet érdemeltem, de mit nem.. élni nehéz,
De kell, és én élni születtem, megjöttem betörtem igen.
A téma tartalma maga a janga és Docta papa berobbantja,
A füstöt rádfújja mész egy felszabadító útra,
Hova a jegyed a blunt, paff-paff-paff.
Puffoljuk a drága Mary Jane-t, a krónikás lényegét,
Fogd fel az életvitelem, és ha nem érted, akkor kérdezz!
Vörös szemeim mögül a gonosz rádnéz, rádtekint,
Az üres sötétség a kép, mindenki menekül a szép napoknak,
Öregem tudod már vége rég!
Anita:
Miért van az, hogy semmi sem szép?
Miért van, hogy a jó csak emlék?
Miért van az a sok vérengzés?
Miért nem lehet az ember békés?
Érzem már semmi sem fáj,
Mégha odaát senki sem vár rám.
A test itt marad a lélek elszáll,
Egyedül csak a bluntom vár már!
José:
Lehet 2000, 2001, mindegy,
mert minden egyre megy itt lenn igen.
Az ingem, a gatyám rámegy mindenre mire nem kéne,
mert az ember idegen, csak a háború dúl,
ami dúl a harmadik fronton, az Antikrisztusokon túl.
Nem béke uralkodik, lelőtték a fehér galambot,
Az öntörvény az egyedüli úr.
A megoldás a halál? Ó nem! A túlélésben kevés az esély,
Odaát van sok hely, ahol leülhetsz és gondolkodhatsz a hibáidon,
Máskor, mi nem lesz, mit tehetsz?
A fegyver minek? A hip-hop hordozza a békét,
A mikrofon hatalma legyen veletek testvér!
A sok gettó-agyú fattyú, a bűnözést élteti,
És halad előre a megjárt mezsgyén.
Én most elmélázok 1 blunt mellett és elszállok messze,
Ahol nem ér utol a föld legmérgezettebb gyümölcse,
Amit tizedel a vad öldöklés, és én szégyenkezve nézek.
A törtélenem-könyvekben 2001 csak egy újabb véres fejezet,
De most ezt nem akarom, a karom nem adom,
Nem nyújtom, a rablelkem elhagyom.
Szabadon szállok, nem hátrálok, nem várok rímekkel belédtrafálok.
2001 a veszélyes élet éve, a jó csak emlék ez a baj, ha-ha,
A Project örökkön örök és pörög a csapat, yaaa.
Anita:
Miért van az, hogy semmi sem szép?
Miért van, hogy a jó csak emlék?
Miért van az a sok vérengzés?
Miért nem lehet az ember békés?
Érzem már semmi sem fáj,
Mégha odaát senki sem vár rám.
A test itt marad a lélek elszáll,
Egyedül csak a bluntom vár már!
2027. január 30-án az MVM Dome színpadán mutatja be Geszti Péter eddigi legnagyobb szabású koncert produkcióját, a POPTIMISTA SHOW-t.
Az új show Geszti legfrissebb zenei korszakát foglalja össze: disco, funk és rap találkozik pozitív energiával, új dalokkal és korszakos slágerekkel, egy látványos, nagyszabású produkcióban.
A Geszti Péterhez kapcsolódó dalszövegek itt.
A POPTIMISTA nem nosztalgiaest. Bár Geszti hamarosan megjelenő, POPTIMISTA című albumának dalai a hetvenes–nyolcvanas évek ropogós disco és funky világából merítenek, a szövegek és az üzenet nagyon is a jelenről szólnak.
Ez a zenei világ nem visszafelé néz, hanem előre: felszabadító, táncos, közösségi élményt kínál egy olyan korszakban, amikor erre különösen nagy szükség van.
A koncert különleges jelentőséggel bír azok számára is, akik ott voltak a dupla telt házas Geszti Sixty Aréna show-n. Az a produkció mérföldkő volt Geszti koncertjeinek történetében; a POPTIMISTA SHOW erre az élményre épít, de nem ismétel – hanem emeli a tétet. Nagyobb térben, új zenei anyaggal, új vizuális koncepcióval viszi tovább azt a közösségi energiát, amely a Sixty koncerteket jellemezte.
A POPTIMISTA SHOW középpontjában a tánc, a felszabadulás és az együttlét áll. Akár a tánctéren, akár ülve, énekelve kapcsolódik be a közönség, az este közös élménnyé válik. Geszti koncertje egyszerre szól az új dalokról és azokról a slágerekről, amelyek generációk számára váltak meghatározóvá – új hangzásban, új lendülettel.
„A POPTIMISTA számomra nem csak egy koncert cím, hanem egy döntés.
Döntés amellett, hogy ebben a zavaros, bizonytalan világban nem bezárkózunk, hanem nyitunk egymás felé, a pozitív gondolkodás felé, a popzene erejével.
Ez a show arról szól, hogy együtt, zenével, tánccal és humorral visszavesszük azt az energiát, amit a hétköznapok gyakran el akarnak venni tőlünk.” - Geszti Péter
„A diszkózene nem póz volt, hanem felszabadított minket, amikor táncba vitt.
Engem ez érdekel: hogyan lehet ezt az egyszerű életigenlést újra megszólaltatni, mai szövegekkel, mai dalokkal. Ezért mondom, hogy nekem a poptimizmus nem retro – ez a holnap nosztalgiája.” - Geszti Péter
