|
|
|
|
|
| Előadó: | Rhyme Project |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Totyi:
Hé ember, hé ember mondd, mivé lettél, mivé lettél,
Ugye örültél, hogy másnak keresztbetettél, keresztbetettél.
Mert mindenki másban keresi a gyengét, a hibát, a hibát,
És ha már nincs mentség, legurítja a piát, tudod a piát.
De azt nem veszi észre, hogy ő a gonosz démon, démon,
Lélekbegázoló, magábazárkózó szeméthalom, halom.
Önromboló, önmegsemmisítő, másokat meg nem értő,
Tolakodó, tahó állat, káros szenvedélyektől függő, függő.
Azt hiszed az a jó, amit az agyad alattomosan adagol, adagol,
Kőszíved keringését kiütötte az anyagod, piti anyagod.
A benned élő gonosz már rég a felszínre tört,
A jószellem nem is létezik, mert a kezdetek kezdetén kidőlt.
A rémkirály pózol lelked trónján haver, tudod, ott hever,
A belső vigidivilágod már kész feketetenger.
Hé ember nincs esélyed, neked nincs lehetőséged,
A gonosz uralkodik tovább így közeledik 2001, 2001.
Anita:
Miért van az, hogy semmi sem szép?
Miért van, hogy a jó csak emlék?
Miért van az a sok vérengzés?
Miért nem lehet az ember békés?
Érzem már semmi sem fáj,
Mégha odaát senki sem vár rám.
A test itt marad a lélek elszáll,
Egyedül csak a bluntom vár már!
Docta:
Reggel felkelek, a tükörbe nézek és betöröm,
mert meglátom benne az igazi gondot, gondot.
Ez a test, egy gonosz kiégett lelket hordoz, össze nem foltoz,
Én is szívtelen vagyok, mint a másik, aki játszik.
Az ember sohasem okul hiába hibázik, újra és újra próbálkozik.
Mert mindenki mást bánt, másba rúg bele,
Na egye fene, csak nyugodtan tegye, Nincs neve, nincs élete,
Nincs élettere, nincs értelmes életképe, nincs ideje erre.
Csak ereszd ki a gőzt és add le az agressziód, húúú ez a stílus,
Mert az életed a missziód és csak a halál,
Az egyenes út, hogy végleg kijuss és fuss.
Miért van az, hogy mindenki elnéz felettem?
Többet érdemeltem, de mit nem.. élni nehéz,
De kell, és én élni születtem, megjöttem betörtem igen.
A téma tartalma maga a janga és Docta papa berobbantja,
A füstöt rádfújja mész egy felszabadító útra,
Hova a jegyed a blunt, paff-paff-paff.
Puffoljuk a drága Mary Jane-t, a krónikás lényegét,
Fogd fel az életvitelem, és ha nem érted, akkor kérdezz!
Vörös szemeim mögül a gonosz rádnéz, rádtekint,
Az üres sötétség a kép, mindenki menekül a szép napoknak,
Öregem tudod már vége rég!
Anita:
Miért van az, hogy semmi sem szép?
Miért van, hogy a jó csak emlék?
Miért van az a sok vérengzés?
Miért nem lehet az ember békés?
Érzem már semmi sem fáj,
Mégha odaát senki sem vár rám.
A test itt marad a lélek elszáll,
Egyedül csak a bluntom vár már!
José:
Lehet 2000, 2001, mindegy,
mert minden egyre megy itt lenn igen.
Az ingem, a gatyám rámegy mindenre mire nem kéne,
mert az ember idegen, csak a háború dúl,
ami dúl a harmadik fronton, az Antikrisztusokon túl.
Nem béke uralkodik, lelőtték a fehér galambot,
Az öntörvény az egyedüli úr.
A megoldás a halál? Ó nem! A túlélésben kevés az esély,
Odaát van sok hely, ahol leülhetsz és gondolkodhatsz a hibáidon,
Máskor, mi nem lesz, mit tehetsz?
A fegyver minek? A hip-hop hordozza a békét,
A mikrofon hatalma legyen veletek testvér!
A sok gettó-agyú fattyú, a bűnözést élteti,
És halad előre a megjárt mezsgyén.
Én most elmélázok 1 blunt mellett és elszállok messze,
Ahol nem ér utol a föld legmérgezettebb gyümölcse,
Amit tizedel a vad öldöklés, és én szégyenkezve nézek.
A törtélenem-könyvekben 2001 csak egy újabb véres fejezet,
De most ezt nem akarom, a karom nem adom,
Nem nyújtom, a rablelkem elhagyom.
Szabadon szállok, nem hátrálok, nem várok rímekkel belédtrafálok.
2001 a veszélyes élet éve, a jó csak emlék ez a baj, ha-ha,
A Project örökkön örök és pörög a csapat, yaaa.
Anita:
Miért van az, hogy semmi sem szép?
Miért van, hogy a jó csak emlék?
Miért van az a sok vérengzés?
Miért nem lehet az ember békés?
Érzem már semmi sem fáj,
Mégha odaát senki sem vár rám.
A test itt marad a lélek elszáll,
Egyedül csak a bluntom vár már!
Hosszú idő után újra összeállt Diaz és Mentha: megjelent a Méreg, a duó friss dala, amely a 2010-es években megismert közös munkák (Nélküled, A part) után új fejezetet nyit a történetükben.
A Méreg az elmúlt évek megpróbáltatásaira, belső vívódásaira reflektál: ugyanakkor nem csak a veszteségekről szól, hanem arról az állapotról, amikor az ember azt érzi, hogy nincs a jó úton, de ezt még magának sem meri bevallani. A belső én ilyenkor szinte ordít, hogy valami nem oké, de ezt sokszor nem halljuk meg - a refrén is erre a felismerésre reflektál.
„Sokszor vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senki nem ért meg minket, pedig jó lenne, ha valaki mélyre látna és meglátná, mi a bajunk. Közben ezeknek a dolgoknak a nagy részét végül magunkban kell helyretennünk”
- meséli a dalról Diaz. A Méreg hangulatában melankolikus és mély, ugyanakkor fontos volt, hogy reményt is adjon: „Szerettem volna, ha azt éreznék az emberek, hogy nincsenek egyedül.”
A zene és a szöveg megírásán túl a videoklip is teljes egészében self made módon készült. A Kanári-szigeteken, Tenerifén forgatott anyagról Mentha így mesélt: „Ez egy régi történet köztünk Diazzal, mindig ott volt a levegőben, hogy egyszer újra csinálunk valamit. Most jött el az ideje”. A videót stáb nélkül forgatták le, minden külső segítség nélkül, ami tudatos döntés volt: "A videót teljes egészében mi készítettük - gyakorlatilag én forgattam az anyagot, stáb nélkül. Itthon nem találtunk olyan helyszínt, ami azt éreztük, hogy passzolt volna a dal hangulatához. Az óceán, a fekete homokos tengerpart és a Teide látványa viszont mind erősen rezonált a Méreg világával” - teszi hozzá.
A Diaz-Mentha együttműködés nem érinti sem a Wellhello, sem a Hősök működését: mindkét formáció továbbra is aktív, a Méreg egy különálló projekt eredménye.
Fotó: DiazMentha
