|
|
|
|
|
| Előadó: | Rhyme Project |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Totyi:
Hé ember, hé ember mondd, mivé lettél, mivé lettél,
Ugye örültél, hogy másnak keresztbetettél, keresztbetettél.
Mert mindenki másban keresi a gyengét, a hibát, a hibát,
És ha már nincs mentség, legurítja a piát, tudod a piát.
De azt nem veszi észre, hogy ő a gonosz démon, démon,
Lélekbegázoló, magábazárkózó szeméthalom, halom.
Önromboló, önmegsemmisítő, másokat meg nem értő,
Tolakodó, tahó állat, káros szenvedélyektől függő, függő.
Azt hiszed az a jó, amit az agyad alattomosan adagol, adagol,
Kőszíved keringését kiütötte az anyagod, piti anyagod.
A benned élő gonosz már rég a felszínre tört,
A jószellem nem is létezik, mert a kezdetek kezdetén kidőlt.
A rémkirály pózol lelked trónján haver, tudod, ott hever,
A belső vigidivilágod már kész feketetenger.
Hé ember nincs esélyed, neked nincs lehetőséged,
A gonosz uralkodik tovább így közeledik 2001, 2001.
Anita:
Miért van az, hogy semmi sem szép?
Miért van, hogy a jó csak emlék?
Miért van az a sok vérengzés?
Miért nem lehet az ember békés?
Érzem már semmi sem fáj,
Mégha odaát senki sem vár rám.
A test itt marad a lélek elszáll,
Egyedül csak a bluntom vár már!
Docta:
Reggel felkelek, a tükörbe nézek és betöröm,
mert meglátom benne az igazi gondot, gondot.
Ez a test, egy gonosz kiégett lelket hordoz, össze nem foltoz,
Én is szívtelen vagyok, mint a másik, aki játszik.
Az ember sohasem okul hiába hibázik, újra és újra próbálkozik.
Mert mindenki mást bánt, másba rúg bele,
Na egye fene, csak nyugodtan tegye, Nincs neve, nincs élete,
Nincs élettere, nincs értelmes életképe, nincs ideje erre.
Csak ereszd ki a gőzt és add le az agressziód, húúú ez a stílus,
Mert az életed a missziód és csak a halál,
Az egyenes út, hogy végleg kijuss és fuss.
Miért van az, hogy mindenki elnéz felettem?
Többet érdemeltem, de mit nem.. élni nehéz,
De kell, és én élni születtem, megjöttem betörtem igen.
A téma tartalma maga a janga és Docta papa berobbantja,
A füstöt rádfújja mész egy felszabadító útra,
Hova a jegyed a blunt, paff-paff-paff.
Puffoljuk a drága Mary Jane-t, a krónikás lényegét,
Fogd fel az életvitelem, és ha nem érted, akkor kérdezz!
Vörös szemeim mögül a gonosz rádnéz, rádtekint,
Az üres sötétség a kép, mindenki menekül a szép napoknak,
Öregem tudod már vége rég!
Anita:
Miért van az, hogy semmi sem szép?
Miért van, hogy a jó csak emlék?
Miért van az a sok vérengzés?
Miért nem lehet az ember békés?
Érzem már semmi sem fáj,
Mégha odaát senki sem vár rám.
A test itt marad a lélek elszáll,
Egyedül csak a bluntom vár már!
José:
Lehet 2000, 2001, mindegy,
mert minden egyre megy itt lenn igen.
Az ingem, a gatyám rámegy mindenre mire nem kéne,
mert az ember idegen, csak a háború dúl,
ami dúl a harmadik fronton, az Antikrisztusokon túl.
Nem béke uralkodik, lelőtték a fehér galambot,
Az öntörvény az egyedüli úr.
A megoldás a halál? Ó nem! A túlélésben kevés az esély,
Odaát van sok hely, ahol leülhetsz és gondolkodhatsz a hibáidon,
Máskor, mi nem lesz, mit tehetsz?
A fegyver minek? A hip-hop hordozza a békét,
A mikrofon hatalma legyen veletek testvér!
A sok gettó-agyú fattyú, a bűnözést élteti,
És halad előre a megjárt mezsgyén.
Én most elmélázok 1 blunt mellett és elszállok messze,
Ahol nem ér utol a föld legmérgezettebb gyümölcse,
Amit tizedel a vad öldöklés, és én szégyenkezve nézek.
A törtélenem-könyvekben 2001 csak egy újabb véres fejezet,
De most ezt nem akarom, a karom nem adom,
Nem nyújtom, a rablelkem elhagyom.
Szabadon szállok, nem hátrálok, nem várok rímekkel belédtrafálok.
2001 a veszélyes élet éve, a jó csak emlék ez a baj, ha-ha,
A Project örökkön örök és pörög a csapat, yaaa.
Anita:
Miért van az, hogy semmi sem szép?
Miért van, hogy a jó csak emlék?
Miért van az a sok vérengzés?
Miért nem lehet az ember békés?
Érzem már semmi sem fáj,
Mégha odaát senki sem vár rám.
A test itt marad a lélek elszáll,
Egyedül csak a bluntom vár már!
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
