|
|
|
(Tercett
(Gina):
Őt várták!
Ő jön ott, Kuncz Feri!
Mi lesz most?
Eljött értem, most már végem!
Hová futhatnék, hová rejtőzhetnék?
(Torma):
Nézze itt ez az írás kérem,
szállást ebben az intézményben
nem kaphat a hadsereg,
ez műemlék épület.
Így szól a rendelet, vegyék tudomásul!
(Gina):
Nincsenek csodák, hisz elfogták apát,
ki mindig segített, és őt ki menti meg?
Nincsenek csodák, hisz innét nincs tovább.
Egy gyermek szív hitét az élet zúzta szét!
Ó, de ocsmány az egész!
Ahogy beszél, ahogy néz!
(Feri):
Én azért jöttem,
hogy apjához vigyem Vitay Georginát!
(Torma):
Miért nem ő jött érte el?
(Feri):
A tábornok úr nagy beteg.
(Torma):
Mi itt nem kaptunk hírt erről,
de mi a baja mondja hát!?
(Feri):
Súlyos baleset érte őt
az autójában tegnap még,
és az állapota most…
(Torma):
Mondja már!
(Feri):
Válságos.
(Torma):
Ez elszomorító
(Feri):
a kislányt így hát ezért is volna jó…
(Gina):
Ó, az áruló, álszent csaló!
(Feri):
Kell még, hogy lássák egymást,
(Torma):
Kérem, ez sajnos lehetetlen,
(Feri):
vinném, mennék is mindjárt,
(Torma):
Senki sem viheti el innen,
csakis az apja.
(Feri):
most még amíg nem késő,
míg egy rosszabb hír nem jő.
(Torma):
csakis ő, és senki más!
(Gina):
Hazug volt az első pillanattól,
(Torma):
így egyeztünk meg a tábornok úrral
(Feri):
Ő nem jöhet el, hisz épp most mondtam!
Kérem!
(Gina):
a szép mosoly, a kedves arc, a tánc
(Torma):
A válaszom: nem, a tábornok nevében
(Gina):
ez volt a cél!
Hogy tőrbe csaljon,
hogy apám ellen kijátszhasson,
ennyit ért a szépséges románc.
(Feri):
ha meghal a lánya nem látja többé!
(Torma):
Enyém a felelősség.
(Feri):
Bánni fogja még!
(Torma):
Isten a bírám, ő majd ítél felettem.
(Gina):
Ó, apám, vajon élsz e még?
(Torma):
Amit a tábornok úr kért,
szó szerint azt kell tennem.
(Gina):
bár tényleg hozzád mehetnék!
(Torma):
A gyermeklány csak véle mehet el.
Jöjjön bár halálhíre, az sem menthet fel.
(Feri):
Uram, most ha ellenáll,
félek, hogy túl nagy lesz az ár!
(Torma):
Nos?
(Feri):
Nos!
(Torma):
Mondok egy imát a tábornokért.
(Feri):
Mondjon egy imát a Matuláért!
(Gina):
Ki mond most imád az én apámért?
(Gina):
Dobog a föld, jönnek,
vadásznak rám, hogy apát megtörjék!
Tán ez is elég,
élve nem fognak el, bármi történjék!
Innen tovább úgysincs út,
itt már minden fény kihunyt.
Abigél segíts!Istenem!
A kulcs!
Ez már a vég,
és Árkod sem lesz már menedék.
