|
|
|
| Előadó: | Mária evangéliuma |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Müller Péter Sziámi |
|
Tolcsvay Nagy László |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rockopera |
| Címkék: | Keressük! |
(Jézus):
Hívtál, anyám.
(Mária):
Szomjas vagy, éhes?
(Jézus):
Csakis az Igére.
(Mária):
Mit akarsz hát tőlem?
A dolgomat véled én már betöltöttem,
Mit asszony adhat, megkaptad tőlem.
(Jézus):
Így igaz, köszönöm néked!
(Mária):
Ne köszönd Jézus, magamért tettem.
A semmiből, egy vágyból embert teremtettem.
Álomban éltem és szüntelen kértem,
Hogy mutasd meg Jézus az arcodat.
Angyalok tudatták jöttödet vélem,
Hogy imámnak visszhangját hallottad az Égben.
S álomból életre fogansz a testemben,
Köszönöm Jézus, hogy az anyád lehettem.
(Jézus):
Miért beszélsz a múltról?
Miért nem látsz a jövőbe?!
Mi össze vagyunk kötve mindörökre!
(Mária):
Örökre, örökre, ez férfiszó.
Mit asszony teremt, az mindig múlandó.
Az arcod, a szemed, a tested halandó.
Ó, Jézus, rossz napok jönnek:
A nép elhagy s a főpapok megölnek.
(Jézus):
Így lesz hiszen, így áll az isteni tervben.
Pusztuljon a mag, hogy a gyümölcs teremjen.
Meg kell hogy haljak, de ne hidd, hogy hiába.
Fájdalmad megváltás, áldás a világra.
És ha jő az órám, széjjeltépnek.
Kérlek anyám, ne a testem nézzed.
Vesd föl a szemed, nézz fel az Égre.
Hagyd, hogy a Fény a lelkedet érje.
Értsd meg a sorsom s ha fáj majd nagyon,
Tudásod enyhítsen a fájdalmadon.
Én a napból jöttem el s a Fénnyé válok újra,
Csak visszatérnem kell.
Anyám, engedj az útra!
(Mária):
Test a testemből, gyermekem, szentem,
Gonosz egy terv az, ha elhagysz érte engem!
(Jézus):
Én a pusztában már a kísértést legyőztem,
Szűköl a gonosz, menekül tőlem.
(Együtt külön szöveggel, Mária szövege zárójelben):
Megrettent előttem a Sötétség hatalma
(Jézusom, báránykám, örültem néked)
Anyám, ó anyám, csak te állsz az utamba
(Hagyj el, ha menned kell, ne hagyd, hogy féljek)
Ki megtart elveszít, s ki elenged megtart
(Védtelek, óvtalak, gyönyörködtem benned)
Ha szeretsz elengedsz, ha marasztalsz, elhagysz!
(Ég veled Jézusom, mennyei gyermek.)
(Mária):
Mondd meg mit tegyek?
(Jézus):
Adj vissza sorsomnak és engedj az utamra.
(Mária):
Legyen hát, ahogy a Teremtő akarja!
Menj fiam, menj,
Ég áldjon téged gyermekem.
Menj fiam, menj,
Indulj hát, immár engedem.
Menj Jézus, menj,
Többé nem tartoztatlak már.
Menj Jézus, menj,
Ott lelked végső békessége vár.
Hagyj itt fiam,
Ne aggódj hát anyád felől.
Menj Jézus, menj,
Indulj csak trónusodra föl,
Fennen tündökölj.
Hagyj itt s én várom majd,
Hogy újra értem jöjj, fiam.
Menj hát, hol hozzád minden jó.
Országod vár, Megváltó, édes Megváltó.
Menj hát gyermekem.
Menj, hagyj itt engem.
Vár rád az út, vár rád a Menny.
Menj Jézus, menj!
Menj fiam, menj!
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
