|
|
|
| Előadó: | Horus |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Somogyi Péter |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Voltak idők, mikor ügyetlenül jártam,
Minden esés után két kistalpra álltam fel.
Hidd el, visszasírom ezerszer a pillanatot,
Mikor két kéz emelt fel.
Két nagy fül, mint egy bögrének
Fogak nélkül vigyorogtam a törvénynek
Viccesnek hangzik, de ragadozó voltam
A cumit a pofámba két kézzel toltam.
Kék szemeimmel a világra néztem,
hogy mit láttam benne, még máig nem értem.
Talán az újdonság, talán a talány,
Hogy miért kék az ég,
Vagy hogy hol él a hableány.
Azt hiszem akkor még tudtam, de felejtek
Emberből vagyok, meg embernek neveltek
Remegő kézzel tudok írni egy lapra,
Diliházba mennék ha az orvos rajta kapna.
De miért is akarnék én máshogyan élni,
Vénember vagyok, aki szeret mesélni.
Ref.: The old man boogie, the old man boogie
Öregember nem vén ember, itt van a példa
Nézz csak a szemébe, nem könnyű préda.
The old man boogie, the old man boogie
Csattan a bot vége, reccsen a csont
Az „i” tetejére így kerül fel a pont.
The old man boogie, the old man boogie.
Kalap a fejemre, mikrofon a kezembe
Mit is kell csinálnom? nem jut eszembe
The old man boogie, the old man boogie
Megmaradt a fej, de ugyanúgy szétáll a fül
De a kisgyerek az ovi helyett az iskolában csücsül.
Kezdi megérteni, hogy az élet nem móka
Hol ad, hol elvesz, néha egyszerű vagy csalóka.
Egyik nap könnyű, mint az 1x1
Máskor meg szörnyű, de mindegy, egyre megy.
Talán csak én látom uncsinak a világot
Törtem is a fejem, de egy hang utánam kiáltott:
Hallgass egy kis zenét, művelődj Petike,
De ne foglakozz azzal, hogy mások szeretik-e.
Nézzük csak, hogy mi lehet a jó,
Talán a techno,
Úgy lennék egész, mint a 4-es metró.
Punk legyek, vagy netán rocker?
Szeretem, de mégsem ez vidít fel
A hipi-hopi tetszik, ezt meg kell hagyni,
Bólogatni jó, így lettem rapper, vagy mi.
Ref.
Eljött az idő, felnőttem úgy érzem
Szemeim az égen, most a felhőkön át nézem a világot.
Mit látok? irigység, gyűlölet,
Hűvös lett, fázom, a lábam is tönkre ment
Többre mentem volna, hogyha nem futok,
Egy szekér után, mire felugrani nem tudok.
Kinőttem abból, hogy megfeleljek másnak,
Hogy győzködjelek, igazi rappernek látszom.
Hogy játszak a szavakkal, variáljam őket,
aztán várjam a kommentet, hátha megérted.
Nem kéred a zeném, én nem kérem, hogy hallgasd,
Nem is akarom, inkább a farkad vakargasd.
Aki érti, az ordítja velem, hogy:
Jöhet az ördög, és a csatát én nyerem,
Egyszer ha hallasz a vénember boogie-ról,
Emlékezz, ő volt a horus a faluból.
Ref.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
