


| Előadó: | Abigél (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Kocsák Tibor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | Keressük! |

(Gina):
Eljött a perc, nincs más csak ez.
Az utolsó, a búcsúé.
Ez az utolsó kép,
amit magammal viszek még.
A kandalló tüze, az ezüst fénye,
A sok finom édesség,
És Zsuzsanna, aki ma szokatlanul szép,
És Kalmár sem volt férfiasabb még.
Ez az utolsó perc, az utolsó kép,
Aztán szabad leszek, úgy ahogy rég.
Nem leszek többé Matula növendék!
Szabad az út!
És nincs több undok fegyelmezés és ridegség.
Szabad az út!
Nem lesz Kis Mari sem, bárhogy gyűlöl még!
Nem lesz Torma, se Ari,
És nem lesz Horn Mici!
Az öröm betölt, úgy kiáltanék:
Szabad az út!
Az állomásig pár száz méter még.
Már látom a fényt,
Most sietni kell, jegy kell, elő a pénzt!
Az utca is üres,
Eső mossa kövét.
Elázom, nem baj, ez már semmiség.
Szabad az út!
És Árkod csupán egy rossz emlék!
Halló, halló kérem!
Van itt valaki? Halló!
(Kalauz):
Jövök már, jövök!
(Gina):
Pestre szeretnék menni.
Mikor megy vonat?
(Kalauz):
Hát úgy másfél óra múlva,
ha nincs késés.
(Gina):
Az nem… Az nem lehet!
(Kalauz):
Háború van!
(Gina):
És az?
Az a vonat, az hová megy?
(Kalauz):
Az? Dömölkre. Két perc múlva.
De az az ellenkező irányban van.
(Gina):
Nem baj. Nem baj.
Kérek egy jegyet!
Gyorsan! Adja gyorsan!
Csak pár lépés és Árkod nincs többé.
Hallom szól a síp,
Egy perc kell még.
Aztán szabad leszek, úgy ahogy rég!
Nem leszek többé Matula növendék!
Szabad az út!
És nincs több hülye játék,
Nincs több büntetés.
Szabad az út!
Nincs több buzgóság nincs alázat, nincs félsz.
A mozdony füstje száll,
Ő is rohanna már.
Az öröm átjár, testem lázban ég!
Szabad az út!
És Árkod csupán egy rossz emlék!
Szabad az út!
És Árkod csupán egy rossz emlék!



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.