|
|
|
| Előadó: | Malek Andrea |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Bár lehetne házam, óriás
Vár Sevilla rám, s egy szép lakás
Ó, de mit nekem, hiszen itt a nyár, s a szép Ohio!
Na meg Karl, a meleg gnóm. Vagyis Tevje, meg Porgy.
Járhatnám én Párizst éjszaka,
Értem jön a Hilton konflisa,
Ó, de mit nekem, hiszen itt a nyár, s a szép Ohio!
Hol a csúcs szobatársam egy travi és a kígyója: Wayne.
Nálam lehet Svájcnak összes tőkéje,
Kulcs a világbékére,
És az örök ifjúság!
Én lehetnék tán az angol királynő,
Vagy épp huri kegyencnő
És énnekem mégis jó,
Hogy szép lassan hangyás leszek,
Itt, a Jóisten háta megett.
Döfhetek szemembe kötőtűt,
Vagy ehetek romlott töpörtyűt,
Az se lenne ilyen dögvész,
Mint egy nyár, s a szép Ohio
Hol nincs tévé, se bojler, se emberi kaja – sem te.
Láttam a könyved egy Kentucky-i boltban,
Fölötte tábla, hogy „Ajánlott újdonság”.
És lopva megnéztem a képedet a borítón,
S csak álltam, bevallom.
Richard, aki ott volt, tőle szokatlan csendesen nézte,
Aztán szólt: „Végül is nem hiszem, hogy pénzt kell adnod érte.”
Bámult, mint egy Mona Lisát,
Míg a Visát adtam át.
Úgy kíván, úgy kíván,
De sosem kap meg! Nem ám!
A döntés már enyém,
És azt kiáltom én:
„Nézz csak rám!
Nézz csak rá!
A francba is! Hát győzök még a legvégén!”
Tán végül jót léptem én!
Jó, ez nem Nirvána, de van még remény.
Enyém „Anita” már a matinén.
Aztán imában kérem én,
Ez álljon a lexikonban:
„A hölgy nem játszott többé Ohióban.”
Étkezhetek kígyót csokorban,
Húzatnék fogat a pokolban,
De mi is nekem az,
Hisz e penetráns nyár enyém!
Mert a szenvedés itt oly mese,
Míg azt várom, hogy végre gyere,
Hát kicsi párom,
Igyekezz!
Nosza, lábhoz, hé!
Vár a buzi, a travi, Wayne kígyó
És Missis Jamie Wellerstein.
Vagyis én.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
